1842. október 5-én, Fóton Fáy András író, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár megalapítója, szőlője pincéjében vendégül látta barátait. Köztük volt Jedlik Ányos bencés szerzetes, a feltataláló, aki magával hozta az általa kialakított különlegességét, a szódásüveget, természetesen benne a szénsavas vízzel, a szódával. Borhoz spriccelték ezt, megkóstolták és nagyon ízlett mindenkinek. És az újdonság azóta sem vesztett varázsából.

2013-ban a Magyar értéktár tagja lett, majd 2015 óta a Hungarikum rangot is elnyerte a fröccs, amely a hagyomány szerint Vörösmarty Mihály elnevezése lett a spriccni helyett. Mindenesetre a fröccs óriási karriert futott be, és ez tart napjainkban is. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban most egy újdonságra hívták fel a figyelmet: Bérczessy Gergely és Fejérvári Gergely írt erről könyvet. Az alkotás folyamatáról, az érdekességekről Lévai Balázs rendező-producer beszélgetett a két szerzővel. Mint elmondták, éppen fröccsözés közben jött az ötletük az írásra, hogy szórakoztatva ismertessék meg az olvasóval a tudomány „morzsáit”. Beszéltek arról, hogy ennek az italnak a fogyasztása nem függ társadalmi rétegtől. Felsorolták azokat a filmeket, amelyekben szerepel, így a Meseautóban, ahol kérnek kispörköltet kisfröccsel, vagy a Sátántangót, amiben ugyancsak szerepe van ennek. Divat lett a rozé fröccsként, beszéltek arról a számomra elfogadhatatlan ötletről, hogy a tokaji aszú is jó szódával… Szerintük 120 fröccsnév van aszerint jelölve, hogy mennyi a bor és mennyi a hozzáadott szóda.

Néhány nagyon ismert, mint a kisfröccs (egy deci bor és hozzá egy deci szóda), a hosszúlépés, a házmester, a viceházmester. Olvastam, hogy az egyik Puskás Öcsi nevét viseli, de hívják 6:3-nak is a bor és szóda megoszlás révén. Talán egy furcsa ötletet idéznék még: az Újházy fröccsnél szóda helyett kovászos uborka levével hígítják a bort és a „macskajaj” kiváló ellenszere.

A könyv pedig mutat a karácsonyfa alatt, különösen, ha mellette ott a borospalack és a szóda.

Hajós Anna