Erdélyben, Háromszék Kőrös falujában született 1784 áprilisában Körösi Csoma Sándor. A faluról származik az előneve. Szegénysorsú székely család gyermekeként szolgadiák volt a nagyenyedi kollégiumban. Így indult és lett utazó, orientalista, nyelvtudós az évek során, és a Magyar Tudományos Akadémia is a tagjává választotta.

A fiatalember tehetségére jellemző, hogy a kollégium angol ösztöndíjával a göttingeni egyetemen tanulhatott tovább keleti nyelvészetet. Visszatért azután Erdélybe, és 1819-ben gyalog Ázsiába indult, hogy a magyarok őshazáját felkutassa. Iránon, Afganisztánon és Indián keresztül jutott el Tibetbe, ahol az ottani nyelv és kultúra kutatása felé fordult. Több helyen az angol követség támogatását élvezi. Rendkívül veszélyes útja során találkozik William Moorcroft angol kormánymegbízottal, aki rábírja a tibeti nyelv további tanulmányozására, és anyagilag is támogatja. Szerződést kötnek, Csoma vállalja a tibeti tanok vizsgálatát és egy szótár készítését. Ezért lemond a tovább utazásról. Bejárta a Himalája völgyeit. Egy lámától megtanulja a beszélt és írott klasszikus nyelvüket. Megismerkedik a tibeti irodalom fő műveivel, a lámák segítenek neki kivonatokat készíteni. 1833-ban a Magyar Tudós Társaság a levelező tagjává választotta. 1834-ben Kalkuttában kiadta az első tibeti-angol szótárt és nyelvtant. Munkája úttörő jelentőségű volt. Három év múlva a kalkuttai Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárosa lett. Aztán újra indult Tibet felé, hogy a magyarok ősei és rokonai után kutasson.

Útközben szerzett betegségében, a mocsárlázban egyre jobban legyengült, majd 1842. április 11-én meghalt. Dardzsilingben lett eltemetve. Sírján mindig van virág, és nem hiányoznak a magyar nemzeti színek sem.

Hajós Anna

Fotó – Wikipédia