Életének 70. évében, gyors lefolyású, súlyos betegség következtében, váratlanul elhunyt a Malév egykori vezérigazgatója, Kovács Ferenc.

Kovács Ferenc 1953. március 21-én született Debrecenben. Élete már fiatalon összekapcsolódott az idegenforgalmi szakmával és a repüléssel. 1977-ben került a Malév debreceni irodájába, ahol hat évig dolgozott. Felettesei rövidesen felfigyeltek a tehetséges és szorgalmas jegyeladóra, akire az elkövetkező évtizedben egyre nagyobb felelősséggel járó, kiemelten fontos szakmai feladatokat bíztak, s az élet később azt igazolta, hogy helyesen döntöttek.

Felkészültsége, kiváló emberismerete, széles látóköre, emberi és szakmai értékei, valamint angol, német és lengyel nyelvtudása tették lehetővé, hogy állomásvezetőként 1983-1988 között ő irányíthassa a Malév varsói képviseletének repülőtéri munkáját. A lengyel fővárosban szerzett szakmai tapasztalatai alapján, ezután egyenes út vezetett számára a légi áruszállítási területre, s itt megtalálta azt a hivatást, ahol a legjobban ki tudta bontakoztatni a tehetségét, és ahol a legtöbbet tudta tenni a Malévért.

Hazatérése után először a TNT-Malév Express Cargo igazgatója lett, majd rövid kitérőt követően, 1994. július 1-től kinevezték a Malév Air Cargo vezetőjévé. E munkakörét 1997. január 1-től már ugyancsak igazgatói rangban látta el, s mivel az általa irányított terület rendkívül látványos eredményeket produkált, rövidesen a légitársaság kereskedelmi vezérigazgató-helyettese lett.

Szakmai pályafutásának csúcsát az jelentette, amikor 1999. október 2-án kinevezték a Malév első és egyetlen olyan vezérigazgatójának, akit szakmai és emberi tulajdonságai alapján végre a nemzeti légitársaság vezetőinek és beosztott dolgozóinak túlnyomó többsége is elfogadott. Kovács Ferenc ugyanis soha nem felejtette el, honnan indult, s azt is tudta, hogy ehhez a beosztáshoz kevés a szakmai felkészültség. Szerinte ezt a feladatot csak egy minden tekintetben megbízható, tisztességes, mondjuk ki: hiteles ember láthatta el, aki sokszor maratoni hosszúságú tárgyalásokon, képes szót érteni a légitársaság érdekképviseleteivel is.

A több idegen nyelvet beszélő, közgazdász végzettségű, a repülési szakma iránt köztudottan elkötelezett Kovács Ferenc, a rá jellemző dinamizmussal és határozottsággal vágott neki új megbízatásának. Kovács ugyan megpróbálta felkavarni a ferihegyi állóvizet, s lépéseket tenni annak érdekében, hogy egy egészségesebb költségszerkezet várja majd a jövendő privatizációs partnert, ám ennek során, szinte folyamatosan „gúzsba kötve táncolt”, azaz túl sokfelé kellett egyeztetnie.

Így rövidesen kiderült, hogy az elődei által ráhagyott negatív örökséggel ő sem tud mit kezdeni. Kinevezésekor ugyanis, a Malév két hosszútávú repülésre alkalmas B767-esének piacát és nyereséges üzemeltetésének lehetőségét – több mint hat évvel a beszerzésük után – még mindig keresni kellett. Kovács Ferenc tisztában volt vele, hogy csak egy megfelelő méretű útvonalhálózattal és forgalommal rendelkező Malév lehet vonzó egy szakmai befektető számára, ezért a légitársaság kereskedelempolitikáját az „előre menekülés” jegyében próbálta alakítani.

Azonban sajnos elpártolt tőle a szerencse, mert 2000 nyarától a Malévnél olyan technikai, illetve forgalmi hátterű események sorozata vette kezdetét, amelyekre a vezérigazgatónak kevés ráhatása lehetett, illetve azok tőle függetlenül következtek be. A „pechsorozat” egyik csúcspontjaként, 2000. július 4-én a Malév egyik Tu-154-es gépe Szalonikiben leszállás közben – mint később a bíróság megállapította, a kapitány hibájából –, sorozatos fegyelmezetlenség miatt javíthatatlanul megsérült, ezért ki kellett selejtezni.

Kovács Ferenc végül csak alig több mint egy esztendőt tölthetett el a vezérigazgatói székben, így 2000. november 22-én, több mint két évtizedes szolgálat után, fájó szívvel elhagyta a Malévet. A sors azonban kárpótolta. Egy ideig a Boeing gyár kelet-európai képviseletének igazgatói posztját töltötte be, majd végre megalapíthatta saját vállalkozását, a mai napig látványos eredményeket produkáló, Air Bag nevű cargo cégét. S új üzleti partnerei a közelmúltig nem csak értékelték, hanem tisztelték és megbecsülték az egykori maléves vezető szakmai felkészültségét és emberi kvalitásait.

Élete során az sem volt véletlen, hogy Kovács Ferenc magánéletét ugyancsak az aktív tevékenység jellemezte. Szerette a természetet, ezért amint erre lehetősége nyílt, szabad idejében sokat horgászott és vadászott. Váratlanul bekövetkezett, s egyre gyorsabban súlyosbodó betegsége tudatában, ennek állandó fenyegetettségében is szinte az utolsó pillanatig, még a betegágyon is csak a kötelesség, a félbehagyott munka foglalkoztatta, pedig biztosan tudta ő maga is, hogy egészsége már soha nem térhet vissza.

Talán neki is írta Antoine de Saint Exuperi ezt a mondatot:

Az idő nem homokóra, mely lassan lepereg, hanem arató ember, aki kévét köt.

Feri, nyugodj békében!

Földesi László

Fotó: Gyevi Tóth Ernő, Top Gun