Hetvenöt évvel ezelőtt, 1947. január 27-én indította el a Maszovlet, a Malév jogelődje az első magyar légiutas-kísérő tanfolyamát.

A légitársaság 1946 végén újságokban hirdetett pályázatot stewardessi állásra, amelyre 150-en jelentkeztek, de a szigorú felvételit és orvosi vizsgálatokat követően, közülük csak 11-en kezdhették el a tanfolyamot.

A képzés az alábbi tematikára épült: repülőgép- és repüléstan, a repülés története és a légiforgalom fejlődése, meteorológia, betegápolás, légijog, utas- és áruszállítás, repülőtéri rendtartás, bánásmód az utasokkal, a légiforgalom szervezete, a kísérő adminisztrációs tennivalói, valamint repülési alapfogalmak és kifejezések francia, angol és német nyelven.

 

A tanfolyam 1947. március 12-én fejeződött be, s annak tárgyaiból a hallgatók közül április közepéig tízen tettek sikeres vizsgát.

A stewardess jelölteket a vizsga előtt „szoktató”, illetve gyakorló repülésekre is elvitték. Utóbbiak alkalmával a jelöltek már a magyar mellett három idegen nyelven gyakorolták az utasok megszólítását, illetve az egyensúlyozást a tálcákon lévő először üres, majd később teletöltött poharakkal. A pilóták állítólag ilyenkor azt a megbízást kapták, hogy útközben időnként egy kicsit „mozgassák meg” a gépet.

A Maszovlet vezetősége ezt követően választotta ki az első négy magyar légiutas-kísérőt: Kubányi Virginiát, Medvey Máriát, Székely Zsuzsát és Treer Ágotát. A felvételt nyert stewardesseket a sikeres vizsgák után szabóhoz küldték, hogy elkészülhessen a légitársasági egyenruhájuk. A téli ruha sötétkék szövetből készült szoknyából, zakóból és egyensapkából állt. Ehhez saját fehér kihajtós blúzukat viselték. Nyáron könnyű ballonanyagból készült, nyers-drapp színű egyenruhát hordtak.

A stewardessek abban az időben igen kiemelkedőnek számító, 1000 forint feletti fizetést kaptak, amely tartalmazta a kilométerpénzt és a veszélyességi pótlékot is. Az első magyar légiutas-kísérők munkája nem sokban különbözött mai utódaikétól. Szokás szerint a vámvizsgálat után magukhoz vették az utasok útleveleit, majd a repülőgép ajtajában üdvözölték őket a Maszovlet nevében, és útlevelüket visszaadva megmutatták nekik a helyüket.

Az ismert vagy különösen fontos (mai kifejezéssel VIP) utasok fogadására természetesen akkoriban is külön felkészültek, s ennek érdekében előzetesen mindig tanulmányozniuk kellett az utaslistát. A felszállás után először kávét, majd szendvicseket szolgáltak fel, amelyek ára benne volt a jegy árában. Viszont aki ezen felül kívánt fogyasztani, annak külön fizetnie kellett. Konyakon kívül más alkoholos italt nem kínáltak a fedélzeten, s ha az igényes utas például pezsgőt akart inni, megpróbálták inkább rábeszélni a konyakra. A kávét és szendvicseket a Maszovlet budaörsi hidegkonyháján készítették, s innen vitték fel a gépekre a stewardessek nagy termoszokban, illetve füles, fonott kosarakban.

A stewardess szakma akkoriban azonban sokkal kalandosabb vállalkozás volt, mint manapság, mivel az 1940-es évek végén még sokkal többször fordult elő, hogy egy repülőgép a kedvezőtlen időjárás miatt egy külföldi repülőtéren ragadt. Ilyen esetekben például a megfelelő szállás megtalálása gyakran több órát, vagy akár fél napot is igénybe vett. Az ilyen típusú nehézségek mellett a mindennapokban az akkori Li-2-es gépeken, a szűk hellyel is meg kellett küzdeniük.

Az 1946 márciusában megalapított Maszovlet mintegy nyolcéves működését követően, a magyar állam a légiközlekedés feladatainak ellátására Magyar Légiközlekedési Vállalat (Malév) elnevezés alatt egy új, teljes egészében magyar tulajdonú légitársaság létesítését határozta el, mely működésének kezdő napjául 1954. november 26-át határozták meg. A Malév 2012. február 3-án szüntette be tevékenységét, majd ezt követően felszámolták.

Földesi László

Fotó: AeroNews Képtár