Van egy spanyol közmondás, miszerint aki nem látta Granadát, nem látott semmit. Aki már járt Granadában, Dél-Spanyolországban, és eljutott az Alhambrába, és ez turisták millióira vonatkozik, igazat ad ennek, mert csak ámult a palota és a kert szépsége láttán. Itt tartott az európai szárazföldön a legtovább a mór uralom. Most a Művészet templomai című filmsorozat révén, amelynek legújabb tagja, az Alhambra, a Pannonia Entertainment forgalmazásában április 13-án kerül a művészmozikba, újra élhetjük a látványt, megismerve sok különös, érdekes részt a történelméből. Aki pedig eddig még nem járt ebben az ezeregy éjszakát idéző épületben, biztosan kedvet kap az odautazásra.

A napjainkban UNESCO Világörökség listáján is szereplő erődpalota világhírű. A film visszavisz a XIV. századi Andalúzia korába, amikor ott az iszlám Naszrid dinasztia uralkodott. I. Juszuf szultán, átlátva, hogy Granada központú birodalmát kiszorítják a környező királyságok, örök emléket akar állítani az utókornak. Ezért elkezdi az Alhambra, a vörös palota építtetését. Ebben kap kiemelkedő szerepet nagyvezére, Ibn al-Hatib, aki költő és korát meghazudtolóan szélestudású polihisztor volt, és a sikerben oroszlánrésze lett. Az ő mindennapjait kíséri végig a film, persze fikciós elemekkel tarkítva, az írásos történelmi emlékek mellett.

  A Granadai Királyság az utolsó muszlim állam Európában, ám határai szűkülnek, holott 700 éve ott tartózkodnak. A szultánok – érezve a véget – emlékművet kívánnak állítani civilizációjuknak, szellemi teljesítményüknek az Alhambra erődpalota képében. Ez a feladata a nagyvezérnek. Nem pusztán szemtanú, hanem kézjegyét is ott találjuk a falakon. Ő a film „narrátora”, aki az európai történelemről is nyújt a korra jellemző részleteket. A legjobb állapotban fennmaradt középkori muzulmán palotaváros, ahogy a filmben elhangzik, az európai reneszánsz kezdete. Építői olyan igényesek voltak, hogy technikájuk egyrészét hosszú ideig nem tudták teljesen megmagyarázni. Miután a levéltári anyag megsemmisült, tervezési elveiket csak áttételes módszerekkel sikerült megismerni. A film az udvari szertartások tanulmányozása, a középkori költészet és látásmód vizsgálata révén oldja fel ezt. Az építészet, költészet és textilművészet harmonikus kölcsönhatása segít a megértésben. És a látvány, amiről csak most tudhattuk meg, hogy a díszítések nagyrésze vers, vagy idézet a Koránból, a szökőkút, ahová a hegyekből érkezik az életadó víz és a gyönyörű kert, valamint azok a növények, amelyek értékesítése hozta el a szultánok gazdagságát mind része ennek.

Azonban a szultán fia más alapokon kívánja a politikát folytatni, amibe a nagyvezér nem tud beletörődni. Megpróbál megszökni, és ezért uralkodója megöleti.

Az egész estés, életszerűvé tett kultúrtörténeti ismeretterjesztő filmet Isabel Fernandez rendezte. Támogatta munkájában az Alhambra kutató kuratóriuma, és a művészeti-tudományos együttműködésben készült forgatókönyv.

Hajós Anna