Az amerikai/angol együttműködésben, 43 évvel ezelőtt készült fekete/fehér film digitális felújítás után jelent meg a mozikban, és most a pandémia miatt késve megérkezett a magyar filmszínházakba is. 16 éven felülieknek ajánlják az alkotók, nem véletlenül. A téma egyszerre megrázó és elgondolkodtató.

Igaz történet elevenedik meg a vásznon, egy szerencsétlen ember sorsa, akit betegsége folytán kialakult riasztó külseje miatt a családja eldob, cirkuszban mutogatják a szörnyülködő embereknek, ütik, verik, míg egy fiatal londoni sebész kórházba viszi, és segít elfogadtatni a társadalommal őt. Ebben nagy szerepet kap a kor színésznője, Mrs. Kendal, aki támogatja a kapcsolatteremtésben, az elfogadásban. Eljut odáig, hogy egy színház közönsége, a színésznő figyelemfelhívására, tapssal köszönti.

Az elefántembert nyolc kategóriában – nem véletlenül – Oscar díjra jelölték, rendezőjét, David Lynchet, és a főszereplőt alakító John Hurtot is. A megjelenés idején felháborodást keltett, hogy a kitűnő maszkmunkát még versenyen kívüli díjként sem ítélték oda a tehetséges készítőnek. Ezzel szemben a Brit Filmakadémia, a BAFTA, 1981-ben a filmet a legjobbnak ítélte, ahogy a főszereplő Hurtot is.

A fiatal sebész, dr. Treves megformálója Sir Anthony Hopkins, a színésznő szerepében Anne Bancroft tűnik fel.

A vetítés végén csak ül az ember és arra gondol, hogy bár a történet óta akár 150 év eltelt, az emberek nem változtak. Van, aki a szerencsétlenen, vagy éppen rosszul alakult sorsán nevet, és gúnyolódik, ha megteheti, kihasználja és üti, veri. Példa erre a hazai vidékek némelyikén tartott rabszolgasors, vagy a futtatók kegyetlenkedése. És van, aki részvétlenül tovább sétál ilyesmit látva. Szerencsére más példát is láthatunk, olyanokat, akik segítenek, felkarolják az elesetteket. Ez a film talán még több nézőjének erre hívja fel a figyelmét, hogy érdemes emberségesnek maradni.

Az alkotás január 28-tól limitált ideig lesz látható a kiválasztott hazai mozikban.

Hajós Anna