Száz évvel ezelőtt, 1923. január 8-án tartotta meg alakuló közgyűlését Magyarország
második légitársasága, az Aeroexpress Rt.

1922 tavaszán a magyar kormány két légitársaság megalapítására adott elvi engedélyt, melyeket pénzügyileg is támogatni kívánt. Az egyik a Magyar Légiforgalmi Rt. (ML Rt.) volt, mely 1922. november 19-én tartotta alakuló közgyűlését. A kereskedelmi miniszter azonban szükségesnek tartotta egy másik légitársaság létjogosultságát is, amit az ML Rt. monopolhelyzetének megszüntetésével indokolt. Így kerülhetett sor az Aeroexpress Rt. létrejöttére.

Az új légitársaság tulajdonosai 10 ezer, egyenként 16 ezer koronás részvényt jegyeztek. Közülük 4900-at a német Junkers Flugzeugwerke A.G. szerzett meg, mely ennek ellenében biztosította a repülőgépeket. A légitársaság első Junkers F 13W úszótalpas gépe 1922. december 22-én szállt le a Duna Gellért tér előtti szakaszára. Az Aeroexpress ezután összesen hat ilyen gépet üzemeltetett, melyek rövid átalakítás után vízi és szárazföldi üzemeltetésre egyaránt alkalmasak voltak. Így az igények szerint a Gellért téri hidroplánállomásról és Mátyásföldről is indulhattak. A teljes egészében fémből készült, a pilótán kívül öt utast szállító gépek ebben az időben a legmodernebbek voltak a világon. Az engedélyokiratban a kormány biztosította, hogy az Aeroexpress a járatnyitás napjától öt évig kizárólagossági jogot élvez, Budapesten díjtalan repülőtér- és hangárhasználatot, valamint az üzemének fenntartásához, épületeinek építéséhez díjtalan telekhasználatot kap. Emellett az 1923-as és az 1924-es üzleti évre államsegélyt is
előirányoztak számára.

Az Aeroexpress kötelezettséget vállalt arra, hogy a légijáratokat évi 280 napos üzemben végzi az engedélyezett vonalakon, melynek nem teljesítése esetén az engedély kártérítés nélkül visszavonható volt. Vállalnia kellett továbbá a postaszállítást, melynek feltétele azonban az önköltség megtérülése lett. A viteldíjai nem lehettek magasabbak, mint az expresszvonat első osztályú jegyének kétszerese. Alkalmazottai közül a repülőgépek személyzete – kivételes esetektől eltekintve – és a vezető tisztségviselőinek kétharmada csak magyar állampolgár lehetett. 1923 nyarán a konkurens társaság, az ML Rt. megkezdte a menetrendszerű Budapest-Bécs járat repülését. Az útvonalra viszonossági alapon az osztrák Österreichische Luftverkehr A.G., az ÖLAG lett jogosult. A cégnek azonban nem volt elég gépe a járat fenntartására, ezért megállapodott a magyar kormánnyal arról, hogy megbízása alapján, az Aeroexpress helyette repülje a vonalat. A két főváros között tehát gyakorlatilag csak magyar gépek közlekedtek.

Az Aeroexpress vízi gépei a Duna vonala fölött repültek Bécsbe. Emellett beindultak a Budapest-Balaton közötti taxi-repülések is. A tó fölötti körrepülések során a gépek innen felszállva Almádi-Füred-Keszthely-Földvár érintésével Siófokra érkeztek vissza. Két hidroplánt a siófoki bázisra helyeztek, hogy ha nem érkezne meg Budapestről a gép, elláthassák a balatoni forgalmat. A fennmaradó napközbeni időt a hidroplánok hosszabb-rövidebb sétarepülésre használták, de vállaltak taxirepüléseket is bárhonnan bárhova a tó fölött. Ekkor gyakorlatilag az egész Balatont alkalmi repülőtérnek tekintették, és a pilóta
rutinjára bízták a megfelelő hely kiválasztását. Aztán a hidroplán kishajóként közelítette meg
a partot, vagy csónakkal kijöttek elé. A légitársaság fő célja nem az alkalmi, taxi- és sétarepülés, hanem a külföldi járatok lebonyolítása lett volna. A trianoni békeszerződést azonban nem követték a környező
államokkal való megegyezések. A társaság 1925-ben jogot kapott fővárosi újságok vidéki városokba szállításra. (Egyébként a bécsi járaton utasok mellett már a kezdetektől fogva árut és postát is szállítottak.)

Az 1920-as évtized második felének kedvezőtlen gazdasági folyamatai és az elmaradó állami támogatás nehéz helyzetbe hozta a vállalatot. Az ÖLAG 1925 júniusában visszavette a Bécs-Budapest járatot, az Aeroexpress viszont saját vonalengedélyek, illetve a légügyi egyezmények hiányában nem tudott külföldre repülni, a belföldi alkalmi repülések pedig nem voltak gazdaságosak. A magyar kormány ugyan terveket készített az Aeroexpress Rt. és az ML Rt. összevonására, mert már csak egy vállalatot kívánt támogatni, de végül erre nem került sor.

Az Aeroexpress utolsó működési évében, 1926-ban már csak néhány alkalmazott maradt. Hosszú jogi huzavonák után, a cégbíróság végül 1937. január 5-én hivatalosan törölte a társaságot a magyarországi vállalatok jegyzékéből.

Mint arról lapunkban is beszámoltunk, 2022 februárjában az Aeroexpress színeiben, 80 év után újra hidroplán landolt a Dunán, 2022 szeptembere óta pedig újra van egy hasonló nevű légitársasága Magyarországnak. Az Aeroexpress Regional a próbaidőszakot követően, jelenleg is hetente négyszer kapcsolja össze Budapestet Kolozsvárral.

Földesi László

Fotó: AeroNews Képtár