Az utóbbi évtizedek legjelentősebb rovásírásos leletanyagát találták meg idén Mongóliában. A Magyar Természettudományi Múzeumban a Nemzetközi Türk Akadémia a Magyar-Turán Közhasznú Alapítvánnyal közösen Európában először most bemutatta a leletekről készített kiállítást. A fotók mellett a tárlat kiegészült két koponyával, és az arc-rekonstrukcióikkal, négy eredeti Kárpát-medencei lelettel, valamint néhány kőmásolattal.

2019-ben kezdődött meg az ásatás a mongóliai Nomgon-síkságon. A feltárás során kiderült, hogy a VII. századi, kilenc emlékhelyen, a mintegy 250 négyzetméteres építményegyüttesben idén augusztusban felfedeztek egy követ, amelynek egyik oldala ótürk, másik oldala szogd nyelvű feliratot tartalmaz. Ez a legrégebbi írásos emlék, amely ótürk rovásírással készült, és Ilterish Kutlug kagán tiszteletére alkották. Legendás eredetüket, történelmük nagy eseményeit örökítették meg.Találtak oroszlánokat, kőbefaragott kosszobrokat; a kamra mennyezeti maradványa jelezte, hogy áldozati helyiség volt.

A kiállítás megnyitásán megjelent számos türk ország nagykövete, Sahin Majid oglu Mustafaev a Nemzetközi Türk Akadémia elnöke, a feltárásban közreműködő régész, Enkhtur Altagerel, valamint a turkológus történész, Napil Bazilkhan. Bernert Zsolt antropológus, az MTM főigazgatója köszöntötte a vendégeket  és a tárlat megvalósításában közreműködő szakembereket. A Türk Akadémia elnöke is üdvözölte az együttműködést, megemlítve, hogy a bugaci Kurultáj ünnepségen kétévenként részt vesznek. Lengyel Miklós helyettes államtitkár beszélt keleti eredetünkről, a kulturális és történelmi gyökerek vállalásáról, a Türk Akadémiához csatlakozásunkról, a türk fiatalok magyarországi felsőoktatásának lehetővé tételéről, a közös könyvkiadásról, Vámbéry Ármin kimagasló magyar kutató emlékezetéről. A közös tudományos kutatásokra példa ez a kiállítás is, mondotta. A rovásírás kőbe vésett közös történelmünk.

A szakértők szerint az ótürk rovásírásból alakult ki a sztyeppei rovásírások nagyrésze, valamint a Kárpát-medencében megjelent avar és honfoglaláskori írásrendszer is. Ezek az emlékek a magyarság és a türk nemzetek közös hagyatékába tartoznak, híd szerepet töltenek be.

Bíró András Zsolt antropológus, a Magyar-Turán Közhasznú Alapítvány elnöke kiemelte az MTM úttörő szerepét a tudományos együttműködés terén a türk nemzetekkel. Számos közös kutatási projektet valósítottak meg, amelyek hozzájárultak az embertani jelleg pontos megismeréséhez, az ősi magyarsággal kapcsolatos pontosabb, korszerű vizsgálatokhoz. Mindehhez jól illeszkedik ezeknek a belső-ázsiai leleteknek a bemutatása. Ősi elemünk a rovásírás, közös örökségünk fontos része. Kérdésünkre a kutató elmondta, a kiállítás egy hónapig látható. A háttérben álló kőtömbök, amelyek egyike egy teknősbékán áll – ez a kagánok szimbóluma volt-, az alapítvány gyűjteményének darabja; rekonstrukció.

A rovásírás-rendszer változatai elterjedtek az eurázsiai sztyeppe szinte teljes területén, majd a kelet-európai részen, és a Kaukázus előterében. A talált rovásírásos leletek többsége a türk eredetű Kazár Kaganátus, valamint az onogur törzsszövetség hagyatéka. Ezek korán megjelentek a Kárpát-medencében is; az egyik legkorábbi a nagyszentmiklósi kincsen figyelhető meg. Avarkori rovásírás figyelhető meg a szarvasi, csontból készült tűtartón, vagy például az ozorai ezüstedényen. Erdély területén napjainkig megmaradt a székely-magyar rovásírás az erdélyi templomok feliratain.

Hajós Anna