Száz évvel ezelőtt, 1922. november 19-én tartotta meg alakuló közgyűlését hazánk első légitársasága, Magyar Légiforgalmi Rt., amely számos átszervezést követően, a második világháború végéig működött.

Európában az 1920-as évek elején ébredező légiforgalom hatására, a magyar kormány is ösztönözni kezdte hazai magántulajdonú légitársaságok létrehozását. Erre azonban az akkori jogrend szerint, csak hivatalos állami vonalengedély birtokában kerülhetett sor. Wilczek Frigyes gróf, nyugalmazott főispán 1922. május 2-án kapott jogot „légi vonalak üzemeltetésére”, mely alapján 1922. november 19-én, 100 millió koronás alaptőkével létrejött a Magyar Légiforgalmi Rt. (ML Rt.).

A vállalkozás elsősorban a Bécs-Budapest-Belgrád útvonalon kívánt járatokat indítani, de szerepelt a tervei között a belföldi repülés is. Az első Fokker-gyártmányú, használt utasszállítók 1923 tavaszán érkeztek meg Hollandiából. A légitársaság az államtól Mátyásföldön, az egykori MÁG gyári repülőterén ingyenes használati jogot kapott. A cég hivatalosan május 15-én kezdte meg a tevékenységét, és a menetrend szerinti légiforgalom beindításáig alkalmi és sétarepülések során, már 1334 utast szállított.

A sikeres osztrák-magyar kormányközi tárgyalásokat követően, 1923. június 30-án indult el az első rendszeres nemzetközi ML Rt.-járat Mátyásföldről Bécs asperni repülőterére. Az öt személyes gépekre átlagosan csak két-három utas váltott jegyet, ezért a légitársaság rendszeresen szállított árut, postát és újságokat is. Az állam a repült kilométerek arányában támogatást nyújtott a vállalatnak, de ehhez feltételül szabta, hogy az ML Rt. által Szombathelyen működtetett iskola katonai pilótákat is képezzen.

Bár az 1920-as évek végére a légitársaság Bukarestbe, Prágába és Zágrába is repülési jogot szerzett, az ország politikai elszigeteltsége miatt nem tudott újabb külföldi járatokat nyitni, és egyre jobban eladósodva, a csőd közelébe jutott. Ezért szükségessé vált az ML Rt. átszervezése és egy tőkeerős társ bevonása. Utóbbi végül 1928 nyarán a csepeli Weiss Manfréd (WM) gyár lett, ahol ebben az időben indult be a hazai repülőgép- és motorgyártás.

1931-ben az állam megvásárolta a légitársaság részvényeit, mely után az ML Rt. már a Malert cégnevet használta.

Ezt követően folyamatosan bővült a hazai és külföldi útvonalhálózat. A társaság gépei rendszeresen repültek Bécs mellett Gratzba, Klagenfurtba és Velencébe, 1933-tól pedig a bécsi járatot a Deutsche Lufthansával üzemközösségben, meghosszabbították Berlinig. 1936-ban nyílt meg a Malert Budapest- Bécs – Salzburg – München – Zürich járata, majd ezt követően már Varsóba, Bukarestbe, Pozsonyba és Prágába is repültek a magyar gépek.

A Malert közben szervezte a belföldi forgalom kiépítését is. 1930-ban indították el a Budapest – Pécs – Kaposvár, 1931-ben pedig a Budapest – Nyíregyháza – Debrecen járatot. Az útvonalak később a visszacsatolt országrészek városaival (Kassa, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Ungvár) bővültek. 1937-ben megnyílt a modern Budaörsi repülőtér, mely átvette a korszerűtlen, tovább már nem bővíthető Mátyásföldi szerepét.

Az 1930-as években a gépparkot egy ideig még továbbra is holland típusokkal bővítették, de 1936-ban végre megérkezett az első – akkoriban világviszonylatban is korszerűnek számító – német Junkers 52/3m típusú gép, melyet később még több is követett. 1938-tól öt új, 24 személyes olasz SM 75-ös gép is érkezett a légitársasághoz, így lehetővé vált az útvonalhálózat további kibővítése. Emellett 1939-től a Malert a rövidebb és kisebb terhelésű járatokon belföldön, valamint a Felvidékre, Kárpátaljára és Erdélybe hat személyes német Focke Wulf  FW 58-as típussal repült.

A második világháború kitörése után kezdetben csak drasztikusan lecsökkent, majd gyakorlatilag le is állt a magyar polgári légiforgalom. A jól képzett szakemberekkel rendelkező légitársaságot végül 1942 júniusától katonai szolgálatra osztották be. A Malert gépeit katonai jelzéssel látták el, és egy szállítószázad kötelékében ellátást, postát szállítottak a keleti frontra, míg onnan ugyancsak postát és sebesülteket hoztak vissza.

A háború végéig a Malert teljes flottája megsemmisült. Megmaradt vagyontárgyait, illetve alkalmazottai kétharmadát az 1946-ben megalakult magyar-szovjet vegyesvállalat, a Maszovlet Rt. örökölte meg, elődjét pedig felszámolták. A Maszovlet jogutóda lett – immár 100%-ban magyar tulajdonban – a Malév, amely ezt követően mint nemzeti légitársaság, 2012 februárjáig működött.

Földesi László

Fotó: AeroNews Képtár