…És akkor arra figyeltem fel, hogy Tiziano úr, a kedves Al doge étterem ugyancsak kedves és barátságos tulajdonosa

térdre rogy, a mi asztalunkra mutat és elkezdi olaszul a Miatyánkot. Mi megdöbbenve néztünk, a pincér azonban azonnal megértette a helyzetet, és hozta a finomságokkal teli kenyereskosarat, ami hiányzott onnan. Nem szóltak rá, az egész kicsit színpadias és mégis családias volt, mint amikor az apa tanítja jó humorral a fiát. Nevetésünk barátságot szült, mind Tiziano úrral, mind a magyar pincér fiatalemberrel. Így tapasztalhattuk meg, milyen és mennyire más itt, mint legtöbbnyire nálunk az úgynevezett alá és fölé rendelt helyzet. Garda Benjamin azután elmondta, még szabadnapjának délutánján is bejön, mert jól érzi magát itt, és sokat tanul. A város, Grado, ahol dolgozik, közel van Magyarországhoz, és szívesen fogadják mind a magyar vendégeket, mind azokat, akik valamilyen szakmában akarják tökéletesíteni a tudásukat.

Az egykor Velence uralma alá tartozó város tengerparthoz közeli részén áll az Astoria szálloda, amely nagyon sok vonásában, belső kialakításában hasonlít a budapesti rokonához. Különlegessége, hogy a hetedik emeleten működik a Hetedik mennyország étterem, ahol 38 euróért négyfogásos szezonális menüt kínálnak. Az itt dolgozó magyar fiatalember, Jamrik Attila ötödik éve jött ki a Marco Polo program révén, Békés megyéből, Szarvasról. Most már további három hazai kollégája van itt. A főnök úgy fogadta: „Nem dolgozni jöttök, hanem a családunkba.” És így is érzi. Persze örül a magyar vendégeknek is, ám nem tervezi a hazajövetelt.

Érdemes lenne a hazai munkaadóknak ezen egy kicsit gondolkodni. Hiszen egyértelmű, hogy nem csak a pénzről volt szó…

Hajós Anna