Egyik kolléganőm említette meg, hogy néhány éve a Mátyás pince étteremben a japán turisták őrült fényképezésbe kezdtek a mosdóban, meglátva a vécés nénit. Igyekeztek közös fotót készíteni vele, ugyanis még nem találkoztak ezzel a foglalkozással, amely nálunk nemrégiben igencsak természetes volt. Sajnos napjainkban gondot jelent Budapesten egyáltalán illemhelyet találni, hiszen az éttermek zárva tartanak. Alig van olyan lehetőség, amely a rászoruló rendelkezésére állna. A statisztikák szerint a fővárosban mintegy 80 illemhely van, közülük jelenleg 53 működik. Az eredetileg megépített földfelszín alattiakból sok ma már teljesen más feladatot lát el. Van, amelyikben antikvitás bolt működik, másikban címfestő, vagy csak felül hálóval lezárva a semmi.

Mindez eszembe juttatott egy engem régóta foglalkoztató városképi jelenséget, az úgy nevezett zöldházikókat. Egykor igen sok volt a fővárosban; napjainkban – ha jól számoltam – talán hét van. A XIX. század utolsó éveiben és a XX. század elején épültek ezek a szecessziós, fémből készült illemhelyek, amelyeknek egykor Bécsben is sok-sok párja volt. Bécsi volt a feltaláló, aki olaj szisztéma segítségével végezte a fertőtlenítést és szagtalanítást. Egész Európában, sőt még Dél-Afrikában is elterjedt védett szabadalmú találmánya. Így azután nem véletlen, hogy a Wilhelm Beetz által megálmodott, és a cége gyártotta zöld pavilon műemléki védettséget élvez a Grabenen. Ez az utolsó valódi szecessziós bécsi toalett.

Nálunk ezek az illemhelyek ipari műemlék jellegű besorolást kaptak. Összesen a hétből talán csak három működik valójában, a Halászbástyánál, a Lovas utcában és a városmajori János kórháznál. Igaz, én nyitott ajtókkal láttam a Rózsák terén a templomkertben is. A Nagymező utcában, a Ferenc téren, valamint a Lövölde téren lévő azonban nem. A fotóinkon látható Lövölde térinek az ajtaján cédula jelzi, hogy vandálok összetörték a belső berendezést, a javítás folyamatban van. Bár sehol látható jele. Az eredeti, szecessziós külső megtartásával belül korszerűsítik ezeket a kis házikókat, talán valamikor…

Hajós Anna