A budapesti Lengyel Intézet Lódz város megalapításának 600. évfordulója alkalmából kiállítást rendezett és egy rövidfilm keretében mutatta be, mivel várja most a helység a hazai és külföldi vendégeket. Dominika Teske, az intézet igazgatója elmondta, maga is ebben a városban született. Lódz és a régiója szinte Európa közepén van. Története hat évszázadra nyúlik vissza, de dinamikus fejlődése kétszáz éve ment végbe. Akkor a kis település a textilipar megtelepedésével rövid idő alatt változott, mondták is, hogy ez lett a lengyel Manchester. A gyárosok palotákat, villákat építettek, és négy tradicionális kultúra, a lengyel, a német, a zsidó és az orosz találkozóhelyévé vált. Ezt a templomok, imaház és temetők is bizonyítják.

Napjainkban 750 ezer lakosa van a városnak. Mintegy 120 ezer diák tanul itt. Közülük 40 ezren valamelyik helyi egyetemen. Van zeneakadémia, film, és tévé főiskola. A Piotrkowska út egy promenád, üzletekkel, szórakozóhelyekkel. A XIX. században, klasszicista stílusban épült egykori textilgyár ma Manufaktúra néven hangversenyek és fesztiválok színhelye. Nyílt Központi Textilmúzeum, Művészeti Múzeum, Max Ernst és Picasso mellett a lengyel avantgárd alkotásaival. Az országban egyedül itt létezik Filmtörténeti Múzeum.

Bár Bárány Róbert rövidfilmje a fiatalok érdeklődését kívánja felkelteni a mozgalmas élet és látványok megörökítésével, azért érdemes a magyar vonatkozásokat is megemlíteni. Az érseki palotán kétnyelvű tábla örökíti meg az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét. A katonai temető kis kápolnájának falán a katyni tömeggyilkosság két magyar áldozatának, Korompay Emánuelnek és Kuennel Oszkárnak a nevét olvashatjuk. A lódzi sportklub stadionjának falán az ott a két világháború között edzőként dolgozó, nemzetközi hírű Czeisler Lajos szerepel.

Hajós Anna

Fotó: Wikipédia