A Magyar Cukrász Ipartestület a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeummal közösen emlékévvel tiszteleg Rákóczi János mestercukrász munkássága előtt, születésének 125. évfordulója alkalmából. Az emlékév a Nemzeti Tehetségprogram támogatásával valósul meg, amelynek jelentős eseménye volt a szeptember 25-én megtartott előadássorozat és workshop. A nap cukrászati érdekessége volt, hogy Magyarország 20 kiemelkedő cukrászata, valamint a „sveeTEN 3.0”  tehetségkutató és gondozó program résztevő fiataljai Rákóczi süteménymustrával és kóstolási lehetőséggel fogadták az érdeklődőket. Az esemény megnyitóján részt vett Török Róbert múzeumigazgató, Erdélyi Balázs, a Magyar Cukrász Ipartestület elnöke, Gábor Sándor cukrászmester, valamint Vojtek Éva, a Mester Cukrász újság főszerkesztője, aki sokat tett az emlékév megszervezése és bonyolítása érdekében.

Sok háztartás konyhájának értékes kincse Rákóczi János „Konyhaművészet” című, 1964-ben a Minerva kiadónál 50 ezer példányban megjelent szakácskönyve. Ennek különlegessége, hogy csoportosítva közli az egyes ételek magyar, és külön a francia konyha fontos receptjeit, mindet saját kipróbálása után. A közel 500 oldalnyi recept végén felsorolja az emberi élet fontos eseményeire ajánlott menüsorokat is.

Müller Ádám, a Dombóvári Kulturális Szolgáltató Központ igazgatója elmondta, az ünnepelt 1897-ben ott született, Felsőlembergben, amely ma a városhoz tartozik. Az ősei között Mátyás király főlovászmestere is ott volt. Egykor a terület az Esterházy hercegek, majd a Dőry család tulajdona volt, utóbbiak segítették az eszes kisfiú tanulmányait. Később két évig tanult, és dolgozott Párizsban, azután a lillafüredi Palotaszállóban, majd a Gellértben, és tíz évig a régi Duna szállóban, az egykori Bristolban volt konyhafőnök. Ez alatt az idő alatt részt vett sok nemzetközi szakács és cukrász versenyen és kiállításon. Frankfurtban aranyérmet nyert, és a német szakácsszövetség a tiszteletbeli tagjává választotta. Itthon munka érdemrendet kapott, azután elnyerte a szocialista munkáért érdemrendet is. Londonban a világ hat nemzetének legjobb szakácsai közé hívták egy ínyenc klubba.

A nagy sikert 1958-ban a brüsszeli világkiállítás magyar étterme hozta. 200 napig volt nyitva a helyiség, herendi porcelánnal és ajkai kristállyal terítettek; negyvenen dolgoztak a vendégekért, és átütő sikert értek el. Itt lett ismertté a Rákóczi túrós lepény neve. Megjelent a recept a korabeli újságokban is.

Rákóczi János özvegye a múzeumnak ajándékozta a hagyatékot, a túrós és a Rákóczi rostélyos receptjét is. Gábor Sándor azt is megemlítette, hogy hungaricummá kívánják nyilváníttatni a gördülő túrót és a Rákóczi túróst is.

Az esemény résztvevői megcsodálhatták és meg is kóstolhatták mind az eredeti recept szerinti, mind a tovább gondolt módon készített csodálatos süteményeket.

Hajós Anna

Forrás; Wikipédia