A fenti címmel kiállítás nyílt a budapesti Lengyel Intézetben. A Lengyel Nagykövetség mellett működő Petőfi Sándor lengyel iskola tanulói, szülők és tanárok közösen a legismertebb lengyel festőművészek képein szereplő nemzeti hősök, parasztok, és múzsák szerepét vállalták egy-egy fotó erejéig.

Kétszeresen is különleges és fontos ez a kiállítás, hiszen a magyar közönség igen kevés lengyel festőművészt ismer, és itt nagyszerű XVIII.-XIX.-XX. századi mesterek munkáival találkozhatunk, mintegy 32 kiváló minőségű reprodukcióval. Akinek a munkáját azonnal felismertem, Tamara de Lempincka kubista portréja. Aztán a lengyel nemzeti hős, Kosciusco Tádé kadétkori ábrázolása szerzett örömet, hiszen ő részt vett Washington oldalán az anerikai függetlenségi háborúban ezredesként, és Budapesten is van róla elnevezett utca, Ausztráliában pedig egy hegy viseli a nevét. Matejko ugyancsak megfestette. A képek mellett pedig a nagyon tehetséges magyar fotós, Csoma Szilvia élő reprodukcióival találkozunk, amelyek úgy repítik a nézőt az eredeti műalkotásba, hogy közben egyszerre közelítik azt és távolodnak el tőle. Nem hű másolatok, de mégis életre keltik és valahogy titokzatossá teszik mindezt. A tárlat persze nemcsak tanít, hanem kedvet csinál a játékhoz, ahhoz, hogy egy egykori modell bőrében, ruhájában, kialakított környezetében milyen érzés mindezt megélni.

Joanna Urbanska, a Lengyel Intézet igazgatója és Izabela Kislow-Bisztrai, a kiállítás ötletgazdája és kurátora üdvözölte a megnyitón a valóban nagyszámú érdeklőt, valamint az élőképek kisebb és nagyobb, idősebb résztvevőit. Bár eredetileg a tervek szerint február 7-én zárt volna a tárlat, már a meghosszabbításán gondolkodnak.

Hajós Anna