A Borászportrék sorozat a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum részére készül, hogy a jövő számára megőrizzék a borászati közélet történéseit és kiemelkedő szakembereinek életét, munkásságát. A beszélgetések házigazdája Nyikos István, a Magyar Bor Akadémia tagja.

Az idei év első vendége Dr. Kovács Tibor tokaji borász, a Hétszőlő korábbi birtokigazgatója, a tarcali Tokaji Kutatóintézet igazgatója. Külön érdekesség, hogy ez az intézmény a tokaji hegyközséghez tartozik. Öt kutató dolgozik itt, és szívesen segítenek minden hozzájuk forduló szőlésznek, borásznak a szakmában felmerülő gondokban. Mint elhangzott, a borászatban az analitikusok 1600 alkotórészt azonosítottak. Fontos feladatuk az éghajlatváltozás okozta gondok feltérképezése, kiküszöbölése. Ezt segíti elő az is, hogy a tőkék egy részén automata mérőállásokat helyeztek el. Az alkalmas klónok keresése is gyakori munka.

Dr. Kovács Tibor aktív részese a formálódó Tokaji Egyetemnek, amely tavaly augusztus 1-től működik. Ott oktat másodállásban. Most 10-12 hallgató van évfolyamonként, és levelező szakon történik az oktatásuk. A jelenlegi hallgatók családi kapcsolatban állnak a szőlészettel, borászattal, vagy szakmabeliek, ilyen helyen dolgoznak. Az intézmény jövőjét hosszútávon Sárospatakon kívánják elképzelni. Tervezik előadások tartását, különös tekintettel a nyugaton egyre népszerűbb bioművelés ismertetésével. A topkategóriában ott például már csak kézzel szüretelnek.

Tokaj fejlesztésében nagy előrelépést hozhat az uniós pályázat, amelynek révén – a Grand Tokaj fő résztvevővel – százmilliós eszközpark beruházás válik lehetővé. Ám Dr. Kovács Tibor leszögezte, a rendbe tett borászatok nem hoznák rendbe a Tokaj-vidéket, elengedhetetlen a jó, közös marketing, bár ennek megteremtéséhez még idő kell. Hiányoznak a fiatal kutatók is.

Saját eddigi életútjáról még elmondta, eredetileg erdésznek készült, ám eltért ettől. Négy évig az egyetem után a töki tsz-ben borászkodott és tanult franciául. 1984-ben eljutott a francia borvidékre, és 13 hónapig ott dolgozott váltott borászatokban, szőlészetekben. 1991-ben francia cég kereste meg, a Disznókő tulajdonosai ajánlottak neki álommunkát. Nevéhez fűződik úttörőként a „késői szüretelésű” hárslevelű megjelölés. Akkoriban azt mondták, nincs késői szüretelés, mindig Simon Juda napon történik az esemény. Ma már persze teljesen elfogadott ez, és nem szabványon kívüli. A jövő, úgy látja, a minél magasabb minőségre törekvés az aszúnál, hiszen azon a szinten egy palack elérheti a 100-150 eurós árat is.

Lapunk kérdésére, hogy melyik évjáratot emelné ki, mint kiválót, azt válaszolta, hogy az 1990-es aszuk magas minőségűek, az 1995-ös ma is szép, de érdekes módon a 2000-ben szüreteltekről úgy tűnt, nem lesz értékes, és mégis az érési folyamatban nagyon jó lett.

Hajós Anna