Igencsak túl vagyunk már a Turizmus Világnapján, de most ért meg bennem egy élmény. Sok, általam nagyon tisztelt kolléga megírta, mit is jelent számára ebben a szektorban dolgozni. Öröm volt olvasni ezeket a vallomásokat, mert újra megerősítette bennem, hogy ez egy életforma.

Mindegy, hogy hol állsz nap mint nap helyt, legyél recepciós, felszolgáló, szállodaigazgató, idegenvezető vagy éppen turisztikai szakoktató, csak akkor lesz a vendég, a diák boldog, ha te magad hiteles vagy. Ha tényleg azt sugárzod, hogy tisztában vagy azzal, rajtad, és csakis rajtad múlik, hogy a vendég milyen emlékekkel távozik, hogy a diákod tényleg hivatásként tekint a turizmusra, vagy csak átmeneti kereseti lehetőségként.

Emberekkel dolgozni, nap mint nap mosolyogva szolgáltatni, alázattal és nem megalázkodva gondoskodni az átmenetileg rád bízott utazókról, nem könnyű feladat. Lássuk be, mi magunk is emberek vagyunk: elfáradunk, kiégünk, rosszul esik, ha nem azt a szeretetet kapjuk, amit mi adunk. De ha igazán szeretjük a munkánkat, akkor bárhová sodor az élet, az út visszakanyarodik velünk.

Van olyan – egykor a Malévnál dolgozó – kolléganőm, aki azért kezdett el futni, hogy részt vehessen a reptéri futásokon. Neki kellett a kerozin illata, ha nincs már Malév, legalább így legyen meg. De hosszasan sorolhatnám azokat, akiket a mai napig példaképemnek tekintek, mert mindegy hány évtizede vannak a szakmában, úgy állnak minden napjukhoz, mintha az lenne az első, és a legeslegjobbat kellene kihozniuk magukból.

Hosszan írhatnék azokról, akiket végtelenül tisztelek a turisztikai szakmában, de engedtessék meg nekem most Mariáról írni, aki a szállásadóm volt pár napra. Azért róla, mert minden megvan benne, amiről ez a szakma szól. Kevés ilyen önazonos, hiteles, életigenlő emberrel találkoztam, mint Maria. Egy szicíliai városka eldugott utcácskájának 4. emeleti lakásában ad ki szobákat. A lakás minden szeglete tele van Mariával és apró csodákkal. Reggelente dúdolva készíti a vendégek reggelijét, a konyhaablakából éppen az Etnára nyílik a kilátás. Maria szerint az Etna egy kedves vulkán, Szicília pedig maga a Paradicsom. Olyan helyeket javasol, amikről az útikönyvek nem írnak, de odajárnak a helyiek. Maria híres szakács szeretett volna lenni, de férjhez ment, és helyi szokás szerint asszonyként már nem dolgozott. Miután kirepültek a gyerekek, szobakiadással kezdett foglalkozni. Azt a szeretetet, amit addig a családja kapott, most a vendégei élvezik. A reggelijei tényleg csodálatosak, mindig mosolyog, szól nála a zene, és szemmel láthatóan boldog, hogy ott vannak a vendégei. Ettől pedig a vendégei is boldogok. És nem utolsó sorban tényleg elhiszik, hogy az Etna kedves, Szicília pedig maga a Paradicsom.

Így kell ezt csinálni!

Szegedi Andrea

Fotó: Szegedi Andrea