A két egymástól mintegy 15-20 kilométerre lévő nyugat-dunántúli város erős hatással van az érzelmeinkre. Mindegyik nyújt valami olyat, ami megfogja és vissza-visszacsábítja a látogatót. Egyik hatalmas történelmi múltjával, a másik természeti szépségeivel, végtelenül vonzó kisvárosi hangulatával, de mindkettő az emberek barátságosságával, segítőkészségével hódít.

Szombathely fantasztikus római kori emlékeivel kihagyhatatlan a régmúlt kedvelői és persze a fiatalok számára is. Megismerni egy több mint ezer évvel ezelőtti világot, megcsodálni az OTP alatti egykori útelágazást, vagy az Iseumot, a barokk kor emlékeit felfedezni, nézni az egykor kialakított, majd a háború utáni pusztulásból gyönyörűen rekonstruált palotákat, élmény. Ha belegondolunk, hogy Széchenyi István itt volt kollégista, vagy, hogy hány római császár járt a területén…Nem véletlen, hogy szinte minden itt élőnek van a római kort idéző öltözete, amelyet a Savaria fesztivál alkalmából örömmel hord a nagy felvonuláson.  Aki szerencsés, kipróbálhatja az amerikai iskolabuszt, amire valóban ritkán ülhet itthon gyerek és felnőtt, leginkább a filmekből ismerjük. Vagy megnézheti a furcsa szoborkompozíciót a hegytetőn, és elképzeli, milyen lehetett onnan lefelé szánkózni. Azután megtekintheti a legfrissebb tárlatot az egykori, 1872-ben épült Éva-malomból a lakosok téglajegyei és a Modern városok projekt, valamint Puskás Tivadar akkori polgármester révén létrehozott kiállító teremben. Schrammel Imre Kossuth-díjas keramikusművész, a város szülötte 2019-ben életműve jelentős részét, 11 alkotást Szombathelynek ajándékozott, és ehhez a Herendi porcelángyár is letétbe helyezte az általa tervezett 30 művét. Köztük vannak a velencei karnevál által inspirált porcelánszobrok is. Most megnyílt a művész állandó kiállítása. Érdekes ötlettel a földszinten kialakított presszó fala a mester naplójából készített tapétával borított. Schrammel Imre úgy nyilatkozott, hogy a négy elem, a levegő, a víz, a föld és a tűz újragondolása, közös nevezője az agyag. Ezt bizonyítják a művei.

A Fórum szálloda egykor Magyar koronához címzett szállóként épült 1867-ben, napjainkban pedig műemlékvédelem alatt áll. A romhalmazból napjainkra kétemeletes szálloda, étterem és pinceétterem várja a vendégeket. Kínálatukban 35 szoba és 90 férőhellyel található. A Covid járvány alatt is megőrizte a ház a népszerűségét, 60-80 százalékos stabil töltöttséggel működik. A konyhája római fogásokat is ajánl a vendégeknek. A 3-400 éves pince római freskójelenetekkel díszített.

A bor mindkét város és környékének jellegzetes itala. A cáki történelmi pincesor gyönyörű. Nyolc a mintegy húszból műemléki védettséget élvez. A zsúpfedeles, kontyolt tetejű pincék, gesztenyefából készült gerendáikkal, fa préseikkel, előttük a kóstoló helyek és persze a borok bemutatkozása élmény. A Stefanich és a Mándli borászatok szívesen fogadják a vendégeket és beszélnek a helyi adottságaikról, a kiemelkedő 2015-ös és 2017-es évjáratról. Megkóstolható a Jurisich vére küvé, amelyet nem minden évjáratból készítenek. A Borbarátok egyesülete fogja össze az itt élő, vagy szőlővel bírókat, segítik egymást és tartják ünnepeiket.

A hegyaljai szőlészet képviselői közül megismerkedhettünk a Kampits és az Alasz borászatokkal. Alasz Gábor és felesége csodás kilátású vendégváró kóstolóhelyéről, a Pogányhegy tetejéről, a borok kortyolgatása közben az új ültetvényről is tájékozódhattunk. A tulajdonos és felesége OKI-s szőlész/borászképzésen vettek részt. Tartanak bor és ételkóstolót, terveikben szerepel kemenceépítés is.

 

Hajós Anna