Száz évvel ezelőtt, 1921. március 1-jén nyílt meg a Párizstól 13 kilométerre, délre található Villeneuve-Orly repülőtér, mely ezt követően egy évtizedig – elsősorban pilótaiskolaként – még csak katonai célokat szolgált.

A francia főváros egyetlen polgári repülőtere sokáig Le-Bourget volt, de a légiforgalom fokozatos bővülése miatt, 1932-ben Orly is a légitársaságok szolgálatába állt. Amikor Franciaországot a második világháború idején Németország megszállta, Orly újra katonai fennhatóság alá került, s a Luftwaffe vadászgépeit és bombázóit telepítették ide, melyek számára két új futópályát és hangárokat építettek.

A háború során a repülőtér súlyosan megrongálódott. 1944 augusztusától Orly-t az amerikai hadsereg részlegesen helyreállította, és légibázisként 1947 márciusáig használta. Ezt követően a repülőteret átadták a francia kormánynak, de kezdetben még csak egy szerény, egyemeletes terminál állt itt az utasok rendelkezésére. A dinamikus fejlődés azt követően indult el, hogy 1952-ben az Air France átköltözött ide Le Bourget-ről.

Az 1950-es évek végére Orly már fontos interkontinentális csomóponttá vált. Az amerikai Pan Am és a TWA gépei innen repültek New Yorkba vagy Los Angelesbe, az Air France meg például Tokióba. Az akkori négymotoros utasszállítóknak azonban ehhez a közbenső leszállások miatt, akkoriban még gyakran 20-30 órára volt szükségük.

1961-ben a francia elnök, Charles de Gaulle avatta fel Orly új, déli terminálját, 1968-ban pedig megkezdték a nyugati terminál építését is, mely 1971-ben nyílt meg. A Roissy (későbbi nevén Charles de Gaulle – CDG) 1974. márciusi megnyitása előtt, Orly volt Párizs fő repülőtere. Ezt követően azonban a forgalom jelentős részét CDG vette át, de Orly többek között az Air France központi bázisaként, továbbra is fontos légi csomópont maradt.

A Malév 1960. szeptember 2-án nyitotta meg a Budapest-Frankfurt-Párizs menetrend szerinti járatát. A magyar légitársaság gépei csaknem hét évig Le Bourget repülőtéren szálltak le, s csak 1977-től lett Orly az új célállomás, majd 1989-től a Malév megszűnéséig a CDG. Bár Párizs elsődleges repülőtere továbbra is utóbbi maradt (s a mai napig az), a francia kormány az elmúlt évtizedekben kiemelt figyelmet fordított Orly folyamatos fejlesztésére is.

A légikikötő a 2010-es évekig csak két terminállal rendelkezett. Közülük az Orly Sud nevű kétszintes épületet használták a hosszútávú járatok, míg a háromszintes Orly Ouest a rövidebb utak kiszolgálását végezte. Időközben a fejlesztések része lett egy a déli és a nyugati terminált összekötő épület – gyakorlatilag egy újabb, számos üzletet és vendéglátó egységet is tartalmazó terminál – megépítése is, melyet 2019 áprilisában avattak fel. Ezzel a repülőtér éves utaskezelési kapacitása már elérheti a 40 millió főt is.

Az utolsó „békeévben”, 2019-ben Orly már 31,8 millió utast indított és fogadott, az itt kezelt légiáru mennyisége elérte a 88,6 ezer tonnát, míg a le- és felszállások száma meghaladta a 218 ezret. A légikikötő a járvány kitöréséig főként regionális és belföldi forgalmat kezelt, illetve itt szolgálták ki a legtöbb francia tengerentúli területre közlekedő charterjáratot is. 2020. április 1-jétől azonban Orlyt átmenetileg bezárták, a megmaradt légijáratokat pedig átirányították CDG-re. Ezt követően a légikikötőt egy ideig csak állami repülésekre és sürgősségi egészségügyi szállításokra használták.

2020 májusában kilenc regionális légitársaság (az Air Caraibes, az Air Corsica, az Amelia, a Chalair, a Corsair, a Frenchbee, a La Compagnie, a Level és a Transavia) nyílt levélben kérte Orly üzemeltetőjét, az ADP-t (Aéroports de Paris), hogy nyissa meg a repülőteret, mert ellenkező esetben tömeges leépítés és csőd fenyegeti a cégeket. Az ADP kezdetben óvatosan fogadta a légitársaságok felhívását, de azóta, ha korlátozott forgalommal is, de Orly újra működik.

Földesi László

Fotó: ADP