A legtöbb ember a katolikus keresztény szóösszetételt hallva a pápa vezetése alatt álló római katolikus egyházra gondol. Magam is csodálkozva olvastam egy hamvasztás utáni búcsúztatásra hívó üzenetben az ókatolikus kápolnát, mint helyszínt. Ott találkoztam a szertartást végző Juhász Gergely ókatolikus püspökkel, akit megkértem, beszéljen történetükről, egyházuk és a többi katolikus vallás közötti azonosságokról és különbségekről.

Juhász Gergely ókatolikus püspök

– Nem lehet egyenlőséget tenni katolikus és római katolikus közé, mert léteznek más katolikus közösségek, úgymint a görög-, az örmény-, a maronita-, vagy a szír és az ókatolikus is. Bizonyára azt gondolja, erősen konzervatív, régimódi gondolkodású, életidegen társaságról van szó. Ám mi sem áll távolabb a valóságtól. A nyitottság, a legjobb értelemben vett liberális gondolkodás, egyúttal az evangéliumhoz való töretlen hit és ragaszkodás a jellemző. Mai nyelven, a mai embereknek akarjuk hirdetni az örök igazságot, egyaránt szólva a szívhez és az észhez. Mert a hit szív nélkül üres, élettelen, ész nélkül viszont fanatizmushoz vezet.

– Mikor és miért történt a római katolikusoktól az elválásuk?

– 1869-70-ben az első Vatikáni Zsinat során IX. Piusz pápa két teológiai véleményt dogmává kívánt elfogadtatni, a pápai tévedhetetlenséget és a pápai korlátlan teljhatalmat, a Primus Maximust. Részben teológiai, részben politikai okokból ezekkel szemben erős ellenállás bontakozott ki. A dogmává nyilvánítás kritériuma ugyanis egyrészt az, hogy a Szentírásból bizonyíthatóan igazolható legyen, másrészt, amennyiben a szent hagyomány ezer éve hiszi és vallja, és a zsinati atyák 80 százaléka elfogadja. A 380 zsinati atyából 300-an, köztük a magyarországi püspökök túlnyomó többsége is ellenezte, ám végül a pápa akarata érvényesült. Az ellenállás vezetői főleg német nyelvterületen működő teológiai professzorok közül kerültek ki. A kulcsszerepet a kor legnagyobb egyháztörténésze, Ignaz von Döllinger müncheni professzor, püspöki helynök töltötte be. A kibontakozó mozgalom követői ókatolikusoknak nevezték magukat, utalva ezzel az első évezred még osztatlan keresztény egyházának örökségére, tanítására. A főoltárokon például mindenütt ikonok vannak, hiszen ez volt az első időkben a természetes, ahogy a szertartások is erre az időszakra jellemzőek. Ugyanakkor minden teológiai nézeteltéréstől függetlenül valódi, legitim testvéregyháznak tartják a római katolikus egyházat. A pápát, mint a legfőbb püspököt „Primus inter Paresnek” –egyenlők között az elsőnek – tartják.

– Hogyan jött létre az önállósodás?

– A világiakat és a papokat, akik a mozgalom mellett döntöttek, kiközösítette az egyház, így rákényszerültek az önálló struktúra létrehozására. 1873-ban jött létre a németországi ókatolikus egyház. Eltörölték a kötelező papi nőtlenséget, és a kötelező fülgyónást, majd bevezették az anyanyelvi liturgiát a latin helyett. Kibocsátották az Utrechti nyilatkozatot és létrehozták az Utrechti Uniót, amely az ókatolikus egyházakat és püspököket tömöríti közösségbe. Ennek tiszteletbeli feje az ókatolikus bíboros prímás érsek. A püspököt a világiak és a lelkészi kar képviselőiből álló szinódus (zsinat) választja, az óegyházi hagyományoknak megfelelően. A feladatra jelentkező papok közül a plébániák hívei döntik el, ki legyen a plébános. A miséinken minden keresztény hívő, felekezettől függetlenül az Oltáriszentséghez járulhat. A fő hangsúly a személyes lelkiismereten van. Az új, következő pápa azután megpróbálta rendezni a viszonyt, és megállapodás születik: maradnak az egyházon belül, az önállóság megtartásával, és ő adja nekünk az ókatolikus meghatározást. És az ókatolikus akár pápává is választható.

– Magyarországon hogyan alakult az elterjedésük?

– 1877-től jelen vagyunk, az ausztriai ókatolikus egyház megalakulása óta. 1896-tól már részlegesen önállóan, túlnyomórészt a tradicionális svájci és szlovén vonalat képviselve. Trianon előtt mintegy 150 gyülekezetet számláltunk, ebből 70 a svájci tradicionális irányzat szerint működött. Trianon után ez a szám mindössze negyvenre zsugorodott. A második nagy csapást az 1950-es években kellett elszenvednie az egyházunknak, az akkori államhatalom az egyházi státuszhoz szükséges létszám el nem érése miatt beszüntette. Birtokaikat, ingatlanjaikat államosították, templomaikat a római katolikus testvérek használatába bocsájtották, akik beolvasztották a gyülekezeteikbe a híveket. 1956-ban sok hívő papjaikkal, püspökökkel elhagyta az országot. Ennek köszönhetően vannak Amerikában, Kanadában és Ausztráliában ma is működő, virágzó Magyar Nemzeti Katolikus Egyházak.

– Mikor kezdődött itthon az újraindulás?

– A rendszerváltás után, több lépésben. 2004-ben a svájci anyaegyház segítségével létrejött az Ókatolikus Egyház Magyarországi Missziója, amelynek első lelkésze, felszentelt papja, majd püspöke Széles Tamás lett. Ő az angol vonalat képviseli. 2008-tól az ókatolicizmus másik ága, a németországi is jelen van hazánkban, ők 2012-ben alakították az első gyülekezetet Szombathelyen. 2013-tól a teozófiai irányvonal is megjelent itthon.

– Az önök egyháza hová tartozik és mi a célja?

– A Krisztus keresztje keresztény egyház a svájci tradicionális ókatolikus lelkiséget képviseli, célja az őskeresztény szeretetközösség megélése. Mindenkit elfogad és minden rászorulónak erejéhez mérten segítséget nyújt. A történelmi hűséget szem előtt tartva a svájci egyházra, mint valamikori anyaegyházra tekintünk. Vezetője, Alistair érsek nevezett ki engem püspöknek és Apostoli kormányzónak. Felvételt nyertem az egyik legnagyobb nemzetközi ókatolikus szervezet tagjai közé, mint a püspöki szinódus 46. tagja. Kérvényeztük a szinódust, hogy teljes jogú tagegyházként vegyenek bennünket soraikba. Ezzel a magyarországi ókatolicizmus világszerte legismertebb képviselője lett az egyházunk. A speciális magyar helyzetre tekintettel diaszpórás püspökség alapítására is lehetőség nyílt. 28 gyülekezetünk van.

– A hétköznapok során miben tudnak segíteni az embereknek?

– Évente több mint ezer családnak nyújtunk lelki vigaszt a gyász feldolgozásában, és végezzük a búcsúztatás szertartását. Általában évente hatvan gyermeket és felnőttet keresztelünk meg, részesítjük a szentségekben. Mintegy száz családot pedig a házasság szentségében. Miután nem kapunk állami támogatást, a lehetőségeinkhez mérten segítünk ruhaadomány, vagy élelmiszer kiosztásával több, mint ezer hátrányos helyzetű személynek. Ingyenes jogsegélyszolgálatot biztosítunk a rászorulóknak. Az oktatás terén is együttműködünk kisebbségi civil szervezetekkel. Alkalmazkodunk az emberek igényeihez. A budapesti központi kápolnában a rászorulók méltó búcsút vehetnek szeretteiktől ingyenesen. Tartunk itt esküvőt, keresztelőt, de a családnál, étteremben és a természetben is lehetőséget biztosítunk erre. Most például a Gellérthegyen, a Filozófusok kertjében tartunk búcsúztatást. Mindezek során a lelkészeknek alkalmuk van a valós, mindennapi problémák megismerésére, és valódi, személyre szabott segítséget tudnak nyújtani. A miséink során befejezésül agapét, szeretetlakomát tartunk, ahová a hívek hozzák az ételt, ahogy az őskeresztények. Az ókatolicizmus egyházai mindig a nyitottság és az ökumenizmus bölcsői kívántak lenni. Mi híd szeretnénk betölteni a katolicizmus, a protestantizmus és az ortodoxia között.

– Tudna híres ókatolikust mondani?

– Szent II. János-Pál pápa, és Szent Kalkuttai Teréz anya ókatolikus gyökerekkel rendelkezett.

Hajós Anna