Harminc évvel ezelőtt, 1992. május 11-én nyílt meg a Franz Josef Sratuss néhai bajor miniszterelnökről elnevezett új müncheni repülőtér, amikor több ezer vendég jelenlétében, leszállt a légikikötőben a Lufthansa egyik B747-200-asa.

Már maga az egykori megnyitó is nemzetközileg elismert teljesítmény volt, ugyanis egyetlen éjszaka leforgása alatt, közel 700 teherautóval szállították át a régi München-Riem repülőtérről a teljes technikai felszerelést Erdingbe. Május 16-án a Lufthansa egyik B737-ese volt az utolsó repülőgép, mely felszállt a régi, Riem repülőtérről. Másnap reggel pedig a német légitársaság – a repülőtér közeli kisvárosokról elnevezett – Erding és Freising nevű két repülőgépe volt az első, melyek egy időben szálltak le a repülőtér két, párhuzamos, déli és északi futópályáján.

Az új müncheni repülőtér már a megnyitása utáni évben 12 millió utast fogadott, és Frankfurt mellett, az 1990-es évek közepére a Lufthansa második számú bázisává vált. A német nemzeti légitársaság 1995-ben döntött a müncheni hub továbbfejlesztéséről, amikor két A340-esét áthelyezte a repülőtéri bázisára. Három évvel később pedig arról határozott a légitársaság vezetősége, hogy a légikikötő üzemeltetőjével közösen építik meg a kettes terminált. Ez volt az első olyan projekt a világon, amikor egy repülőtér és egy légitársaság a kezdetektől fogva közösen hozott létre egy új terminált, beleértve annak tervezését, finanszírozását és építését is.

Az új létesítmény 2003-ban nyílt meg és már egy év elteltével elérte a 10 milliós utasszámot. A terminált úgy tervezték, hogy az a legjobb szolgáltatást tudja nyújtani az átszálló utasoknak, valamint, hogy lehetőség legyen a további gyors kapacitásbővítésre is. A két vállalat igazgatósága 2010-ben döntött a 2016-ban elkészült szatellit terminálrész megépítéséről, mely éves szinten 36 millióra növelte a 2-es terminál kapacitását.

2019 decemberében a müncheni repülőtér és a Lufthansa szándéknyilatkozatot írt alá a bajor légikikötő 2-es termináljának újabb kibővítéséről. Ez gyakorlatilag a szatellit-terminál keleti irányú bővítéséről szólt, mely során egy új mólóval toldanák meg az épületet. Mindezt az tette indokolttá, hogy a müncheni repülőtér a koronavírus-válság kitörése előtti utolsó „békeévben” már kapacitása határán üzemelt, mivel már közel 48 millió utas használta a repülőteret.

Az új épületszárny viszont, várhatóan 10 millióval növelhetné meg az éves utaskapacitást, és 12 új utashíd épülhetne fel egy jelenleg forgalmi előtérnek és parkolónak használt területen. A tervekben szerepel az is, hogy a repülőteret bekapcsolják a hosszútávú gyorsvasúti hálózatba, amellyel a rövidebb távolságokat teljesítő légijáratokat tudnák kiváltani.

A repülőtér üzemeltetője, a Flughafen Munchen 2006-ban határozta el, a bajor kormány pedig 2011-ben hagyta jóvá egy új, 4000 méter hosszú és 60 méter széles futópálya terveit, amelynek megépítésével óránként 90-ről 120-ra lehetne emelni a gépmozgások számát, a repülőtér éves utasforgalma pedig 50 millióra nőhetne. 2012 júniusában azonban a helyi népszavazáson a lakosság 54–45,7%-os arányban leszavazta az 1,2 milliárd eurósra tervezett beruházást.

2018 novemberében a bajor parlamentben is elbukott a harmadik pályája megépítésének terve. A döntés érzékenyen érintette a Lufthansát is, amelynek komoly járatbővítési tervei voltak a beruházás kapcsán. A repülőtér és a nemzeti légitársaság azonban a döntést nem tekintik véglegesnek, és tovább lobbiznak a megépítés érdekében, hiszen a pálya hiánya jelentős versenyhátrányt jelent nem csak Münchennek, hanem az egész német légi szállítási szektornak is. A hírek szerint 2023 után elvileg még zöld utat kaphat a fejlesztés, de annál korábban semmiképpen.

Földesi László

Fotó: Flughafen Munchen