A helyzetünknek a címmel kapcsolatos hasonlatosságát az juttatta eszembe, hogy 115 éve, 1905. március 29-én született Rejtő Jenő, akinek munkái kifogyhatatlan vidámságú forrásai fiatalkoromnak. És szinte minden helyzetre, ami az életben előjön, korosztályomnak eszébe jut egy idézet tőle. Persze történet is, amikor esetleg nem tudtuk megállni, hogy ne idézzük.

Az én egyik történetem: sajtótájékoztató volt a Belügyminisztériumban. A bejárat után át kellett menni a vizsgáló kapun, amelyik jelezte, hogy a neszesszeremben bizony egy bicska van. A kiskatona nyomban elkobozta, majd szólt, hogy a tájékoztató után visszajöhetek érte. Így is tettem, és szóltam: Uram, a késemért jöttem! Mire a katona: egy pillanat, mindjárt! Én: Nem jó válasz! Szegény kiskatona teljesen ledöbbent, mert ezek szerint nem olvasta a Piszkos Fredet. Azért a kést visszakaptam…A másik idézet: Fülig Jimmy szobájába a rejtekajtón belép a királyné, és így szól: Uram, ne haragudjon, nem tudtam másképp bejönni! Fülig úr: Asszonyom, nincs is más kép a szobában! Hagyja el kereteit felséges királyanya! A Balatonon, a strandon az osztálytársnőm udvarlója odakiáltott nekünk: Szerbusz nép! Mi meg vissza kórusban: szerbusz király!

 

Aztán a Vesztegzárból hányan feleltük a kérdésre, hogy mi a foglalkozásod? – Díszműárus és uralkodó, ahogy a „csodálatos Nalaya” említette. Az egyik rádióadásban Nagy Feró mondta, nem szereti az új dalszövegeket, mert nincs mondanivalójuk… Pipacs bácsi, a sírásó, viszont az egyik elbeszélésben leszögezte, azért szereti a modern költőket, mert nem teszik tönkre a rím kedvéért a vers zagyvaságát…

Szóval a kortársaimnak ajánlom, elő a Rejtő kötetekkel, hiszen így a bezártságban visszatér az ifjúságunk. És ez nagyszerű.

Hajós Anna