A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszakos kiállítást szentelt az I. világháború alatt a katonák élelmezésében fontos szerepet betöltő csokoládénak. Az egykor Amerikát meghódító spanyol katonák mosléknak nevezték az azték kakaóból készült italt, és mégis, néhány évszázaddal később a csokoládé meghódította az egész világot. Lett belőle istenek eledele és katonák csemegéje. A csokoládés álmok bejárták Európát: gyönyörű készletek készültek ezüstből és finom porcelánból. Koronásfők, urak és hölgyek, hadvezérek váltak rabjává. A Nagy Háború alatt a katonák számára fontos élelmiszer lett, elfért kis helyen, egyszere volt finom, és tápláló, frissítő. Strauss operettet írt Csokoládékatona címmel a svájci tisztről, aki lőszer helyett csokoládét tartott a tölténytáskájában. Akkor az osztrák-magyar katona hadtáp-porciója naponta 50 gramm csokoládé, vagy 50 gramm kakaó és 50 gramm cukor volt. Szeretetcsomagokban küldték a frontra, hogy az otthon melegét hozza a lövészárokba, és lelkileg is segítsen. Nélkülözhetetlen volt a sérült, beteg és lábadozó katonák gyógyításában is. Közszükségleti cikk lett.

A csokoládégyárak elképesztő sikereket értek el. Azután a vesztett háborút követte a hadinyomor. Eltűnt a csokoládé is, és lefogytak a katonák. A múzeum kiállítása végigkíséri ezt a folyamatot. Életképek mutatják, hogy még a bordélyházakba látogató katonák is fogyasztották a csokoládét, hogy a rangos cukrászdákban milyen külön erre a célra formált, gyönyörű kínai, herendi, meisseni csészékben szolgálták fel a nemes italt. A csokoládéhoz készültek formatervezett bonbonos dobozok, kiöntők.

Furcsa, de az életben ez is megtörténik: édes pillanatok egy véres háborúban. A kiállítás megnyitóján a Szamos cukrászda desszertjei emlékeztettek a különleges ízekre.

Hajós Anna

Fotó: MKVM