A Magyar Nemzeti Múzeum új helyszínen, új időszakos kiállítással várja az érdeklődőket. A Múzeumkert rekonstrukciója során az egykori kertészházból kialakított termekben elevenedik meg Rotschild Klára élete, műhelyének és az általa képviselt szalonnak a világa. Itt szembesül a látogató azzal, hogy vannak emberek, akik képesek korszakokon átívelő, sikeres pályát leírni, akiknek üzletében vásárolni akkor olyan volt a szocialista táborban, mint ma egy francia világcég ruháját megvenni. A kiállítás 2020. április 30.-ig tekinthető meg a Múzeum mögötti, új nevén Geraldine-házban, amelyet valószínűleg a szalon egyik egykori vevőjéről, gróf Apponyi Geraldine-ről neveztek el, aki az albán Zogu király felesége, és így albán királyné lett.

Rotschild Klára szabó szülei révén ismerte meg a szakmát, nagy valószínűséggel jó ízlése és az a képesség segítette karrierjében, hogy munkatársainak a kiválasztásában is jeleskedett. A kiállított ruhák, amelyek egykor a szocializmusban kerültek ki az üzletéből, azt is mutatták, az évente általában kétszer tett látogatása a nagy párizsi divatdiktátoroknál, nem maradt hatás nélkül. A mai múzeumlátogató egyértelműen felismeri az eredeti Chanel kosztümöknek majdnem teljesen megfelelő alkotásokat, akár anyagában, akár színvilágában.

A két világháború közötti időszakban az arisztokrata hölgyeket, az egyiptomi anyakirálynét, és annak lányait, Horthy István esküvőjén 1940-ben a menyasszonyt, gróf Édelsheim-Gyulai Ilonát öltöztette, és egyik állandó vevője segítségével kapott menlevelet a zsidóüldözés közepette.

Bár a „vasfüggöny” a hazai lakosságot igencsak elzárta a nyugati világtól, neki szerencséje volt, és szinte minden maradt a régiben, csak az üzlet neve változott. Sokan emlékszünk még a Váci utcai Különlegességi Női Ruhaszalonra, amelyet ő vitt az ötvenes évek derekától haláláig. A kiállítás képein jól látható, hogy itt vásároltak a diplomata feleségek, az ide látogató világhírességek, és a magyar szellemi, politikai élet asszonyai. Vett itt ruhát Gromiko felesége, a perzsa sah neje, Farah Diba. Utóbbiról ismert volt a történet, hogy a varrónőknek tilos volt hozzászólni a próba alatt. Ám amikor az ott maradt gyémánt ékszerrel futottak utána, mindenki elfelejtette ezt felróni.

Mai szemmel talán az egyetlen kimagaslóan szép darab a kiállítottak között, ami évtizedek multán sem vesztett varázsából, az az ékszerkabátka, amelyet tervezett. Sok manekent indított el a pályáján, többségük szép emlékeket őriz róla és ugyanígy gondoltak rá egykori alkalmazottjai, munkatársai. A kiállítás nagy érdeme, hogy bemutat egy asszonyt, aki akart és tudott élni az élete során adódó nagyszerű lehetőséggel.

Hajós Anna