A Fekete-tenger parti terület a régészeti leletek alapján az időszámítás előtti VI. században vált lakottá. Volt görög, majd római korszaka, eredeti nevét, a Tomist is ekkor kapta. A római aranykor nagy költője, Ovidius itt halt meg Kr. után 17-ben, vagy 18-ban, ahová Augustus császár száműzte. A város virágkorát élte, már akkor is a Fekete-tenger nyugati és északi partvidékének legforgalmasabb kikötője volt.

Ha ma, a X. század óta Constanta nevet viselő városba látogatunk, tapasztalhatjuk, őrzik a régmúlt emlékeit, a kivételes szépségű mozaikokat, szobrokat, domborműveket, amelyekkel könnyen találkozunk. Ovidius szobra ott áll a legforgalmasabb téren, és az alkotó szobrász nem feledkezett meg csúfnevéről, a „nagyorrúról” sem az ábrázolásában. A költő sírverse olvasható latinul a talapzaton. A város egykori nevét, Tomist, sugárút viseli.

Eredetileg az angolok építették ki a kikötőt és a hozzá vezető vasútvonalat, majd a XIX. század utolsó harmadában került a román állam tulajdonába. A fejlődés napjainkban sem áll meg, hihetetlen nagy lett a területe, a befogadó és kibocsátó képessége. Már az is jellemző a méretére, hogy reggelente 15 ezer ember érkezik a kapukhoz, hogy munkába álljon. Több, változó nagyságú és más-más áru kezelésére vállalkozó cég dolgozik itt, szállítva a gabonát, a szenet, a bauxitot, az ömlesztett, vagy zsákolt portékát szinte a világ minden tájára. Hatalmas konténervárosok mellett halad az út a kikötőben, az üresek akár ötösével egymás fölött várják a visszaszállítást, vagy javítást. A központi épület, amely pályaudvarként és a kikötővezetők irodájaként szolgál, 1931-34 között épült, art deco és Bauhaus stílusban és védettséget élvez. Az itt kikötő hatalmas szállodahajókat és turistákat óriási terminál várja, hogy gyorsan beléphessenek román területre.

Az emberek barátságosak, hiszen a tenger életet ad és mindenkit megnyugtat. Magyarországi kikötők képviselőivel együtt látogattam meg partnereiket; azért érkeztek, hogy alakítsák a személyes kapcsolatot az érintett itteni cégekkel. Ez nem volt nehéz, mert szívesen fogadták őket mindenütt. A kikötő kereskedelmi igazgatója, Alexandru Madalin Craciun elmondta, szimbiózisban élnek a várossal, a kikötő hálás a munkaerőért, Constanta pedig a munkalehetőségért. Közösek az ünnepek, augusztus 15, a tengerészet napja, ünneplik Konstantint és Helénát is. Együtt vettek részt a Münchenben tartott konferencián, Expón.

Kikötői pályaudvar

A királyné nyaralója

 

 

 

 

 

 

 

 

Kis múzeum is látható a kikötőben, amely eredetileg a román királyné nyaralója volt. Erzsébet királyné, aki író és költő volt Carmen Sylva néven, szívesen időzött ebben a tengerparti házacskában, amely most védett kiállítóhely. Egyrészt a királyi család, másrészt a kikötő életét dokumentálja, és néhány, a tenger mélyében talált amfora is itt van a kincsek között. Valószínűleg a kikötő régi részében a víz alatt még nagyon sok elsüllyedt emlék rejtőzik. A helyi újság írta ott jártunkkor, hogy tervezik a tengerben múzeum megnyitását. Az első szobor – természetesen Ovidiusé lett -, amelyet búváröltözékben vittek a mélybe. A kikötő fölött ott az 1880 és 90 között épült Casino, amely akkor egyedülállóan érdekes volt mind építészetileg, mind hatalmas teraszával, francia újságjaival, játéktermével, báltermével. Most, bár kívülről megnyerő, felújításra vár.

A környék érdekessége a közeli barlangrendszer. A mintegy 16 kilométerre a várostól található ez a különleges, világörökségi javaslatok listáján is szereplő együttes. Mészkőfejtő falába vájták a X-XII. században a keresztény kápolnákat, találtak sírhelyeket és kivájt járatokat is. A fellelt feliratok egy részét nem sikerült megfejteni, viszont ázsiai rovásírás, görög, glagolita és cirill feliratok ugyancsak vannak.

A helyi ételek és a borok megismerésére ad alkalmat Murfatlar, ahol hatalmas, egybefüggő szőlőtermesztés folyik. A pincészetekben pedig készül a sokfajta száraz, félszáraz és édes bor. A megyei levesek között a legnépszerűbb a csorba, a savanykás cibereleves, amely többféle ízesítéssel és belevalóval kerül az asztalra. Falusi fogadóban, a vasút melletti Drajnában is kitűnőt fogyaszthattunk, ahogy a mititei és a többi roston sült is jóízű volt, bárhol étkeztünk.

Csorba leves

Mititei

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajós Anna