Kilencven évvel ezelőtt, 1929. október 12-én kötötte meg az IATA (International Air Traffic Association) 23 tagvállalata a Varsói Egyezményt, melynek érdekessége, hogy a mai napig a nemzetközi légiforgalom egyik fontos alapdokumentuma. Magyarország az 1936. évi XXVIII. törvény kihirdetésével csatlakozott a nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó egyes szabályok egységesítéséről szóló egyezményhez.

A nemzetközi diplomácia kevés olyan megállapodást ismer, mint a Varsói Egyezmény, amely – néhány módosítástól eltekintve –, gyakorlatilag kilenc évtizede érvényben van. A magyar utazóközönség számára ismerősen csenghet ez a név, hiszen nem is olyan régen, a papíralapú repülőjegyek korában, minden utazási dokumentumban nálunk is (például a Malévnél) kötelezően szerepeltek az 1929-es egyezmény legfontosabb paragrafusai.

A Varsói Egyezmény célja az volt, hogy a részes országok a nemzetközi légi fuvarozás feltételeit egyöntetűen szabályozzák a fuvarozásnál használt okiratok (repülőjegyek, poggyászvevények, légifuvarlevelek), és a fuvarozó felelőssége tekintetében. Utóbbi esetében a mai napig ezen egyezmény alapján határozzák meg, illetve esetenként korlátozzák a légitársaságok kártérítési kötelezettségét haláleset, egészségkárosodás, a poggyász elvesztése vagy sérülés, illetve járatkésés esetén.

A Varsói Egyezmény hatályát a szerződő felek kiterjesztették minden olyan nemzetközi személy-, poggyász- és árufuvarozásra, amelyet a légitársaságok díjazás ellenében végeztek. Meghatározták, hogy utasfuvarozás esetében repülőjegyet kell kiadni, amelynek tartalmaznia kellett az indulási és a rendeltetési hely megjelölését, továbbá olyan értelmű figyelmeztetést, hogy a fuvarozás a Varsói Egyezmény hatálya alá tartozhat, amely halál vagy testi sérülés, illetve a poggyász elveszése vagy megrongálódása esetében, általában korlátozza a fuvarozó felelősségét.

Az ellenkezője bizonyításáig a repülőjegy igazolta (s igazolja a mai napig) a fuvarozási szerződés létrejöttét és feltételeit. Feladott poggyász esetében poggyászvevény, árunál pedig légi fuvarlevél kiadását írták elő. A Varsói Egyezmény egyik legfontosabb – máig ható – intézkedése azonban a fuvarozó felelősségének megállapítása az utas halála, megsebesülése vagy bármely más testi sérülése folytán bekövetkezett kárért, ha az a légijárművön, vagy valamely beszállási vagy kiszállási művelet közben történt.

Ugyanígy a légitársaságokat tették felelőssé a feladott poggyászok és légiáru megsemmisülése, elvesztése vagy megrongálódása esetén keletkező károkért. Ugyanakkor az egyezményben már kilenc évtizeddel ezelőtt azt is rögzítették, hogy a felelősség nem érvényesíthető háborús cselekmény vagy fegyveres konfliktus esetén. Az egyezmény azt is szabályozta, hogy bíróság előtt kártérítési eljárás a repülőgép tényleges vagy menetrend alapján feltételezett megérkezését követő, legfeljebb két éven belül indítható. Poggyász sérülése esetén a bejelentett poggyász kézhezvételét követő 7 napon belül, késedelmes megérkezés esetén az utasnak történő átadást követő 21 napon belül kell a késedelemmel kapcsolatos kártérítési követelést a fuvarozónál írásban benyújtani.

Az eredeti, 1929-es Varsói Egyezmény francia nyelven, mindössze egyetlen példányban készült, amelyet Lengyelország Külügyminisztériumának irattárában helyeztek el, miközben a szerződő felek az okmányról hiteles másolatot kaptak.

 

Földesi László

 

Fotók: AeroNews Képtár