Nagyon sokan hitték azt, hogy a sok áldozatot követelő szörnyű hajóbaleset hosszabb időre visszaveti a budapesti Duna-szakasz sétahajó-forgalmát. A König Ludwig rendezvényhajó üzletvezetője, Kozma Simon szeptember elején arról tájékoztatta a TTG Hungary magazint, hogy megérkeztek az első dél-koreai turistacsoportok. S miközben a jelenlegi helyzetről beszélgettünk, Kozma Simon érdekes életéről egyre többet megtudtunk…

– A tragédia miatt még folyik az eljárás, erről korai volna beszélni. De úgy látom, lassan visszatérünk az eredeti kerékvágásba. A tragédia után elmaradtak koreai csoportok, de nemrég visszatértek. Ez bíztató jel. Az egyik csoport épp a Ludwigon utazott nemrég. Cégünknek, a Rubin Group Kft.-nek hat rendezvényhajója van, és emellett kis hajókkal is rendelkeznek. A Ludwig a hatvanas években épült, német tulajdonban volt, a megvásárlást teljes felújítás követte, úgy engedték vissza a vízre. 

– Hányan férnek el rajta?

– A befogadóképessége 300 fő, ültetett rendezvénynél 200-an tudnak kényelmesen elhelyezkedni. A szezonalitás erősen befolyásolja a forgalmunkat, ettől függ, hogy hetente, naponta hány utat tesz meg a hajónk. Január és február a gyengébb hónap, de azután már egyre erősebb az érdeklődés. Most  éppen a csúcsidőszakban vagyunk, akár heti 14-15 programunk is van, és persze nemcsak  a hétköznapokon, hanem vasárnapokon is rendezvények helyszíne a Ludwig.

– Érdekes, hogy a hazai tulajdonosok nem változtatták meg a hajó nevét…

– Ez tengerészbabona, nem hozna szerencsét…

– Általában milyen céllal veszik igénybe a hajóikat?

– Legénybúcsú, esküvő és temetés helyszíne is egyre gyakrabban egy hajó,  és persze sokan szeretik a vízről, hajóról nézni az augusztus 20-ai tűzijátékot. A családi programok mellett sok vállalati rendezvényre is sor kerül, hosszabb-rövidebb időre utazási irodák bérlik a hajókat. Kedveltek a városnéző túrák. A külföldi csoportoknak idegenvezetők mutatják be Budapest látványosságait. Budapestnek van a legszebb Duna-szakasza, s ezt álmélkodva nézik a turisták.

– A turisták a látvány mellé magyaros ízeket is kapnak?

– Svájcból visszacsábított séfünk, a sok gasztronómiai díjat nyert Károly Miklós révén igen. A cateringben szerencsére a magyaros lett a trend, ami nagyon vonzó a hazai vendégeknek, a külföldiek pedig kíváncsiak a mi konyhánkra. Persze néha vannak a vendégnek különleges igényei is, és ezeket is ki tudjuk elégíteni. Így az indiai, a thai és a koreai vendégek kedvelt ízeit is kínáljuk. Tegnap volt nálunk az első „visszatért” koreai csoport. Ahogy mi, ők is szeretik a csípős ízeket, a levesességet és különösen a sertésoldalast. Kedvükre volt a kínálat. És természetesen mindenki kíváncsi a tokaji borokra. Hallottak róla, de még nem kóstolták. Nem volt, akinek ne ízlett volna…

– Melyik a leggyakoribb útvonaluk?

– Egy óra alatt megtesszük a Margitszigettől a Nemzeti Színházig a távot. Étkezéssel együtt legalább másfél óra egy út. Vannak viszont olyan rendezvények, amelyeknél elhajózunk Visegrádig, vagy Szentendréig. Ilyenkor akár tíz órás is lehet a kirándulás, a vendégek kiszállnak, tesznek egy sétát a városban, ott ebédelnek, majd a hajón vacsoráznak. 

– Hallani, hogy a budapestiek szerint már túl sok a turistahajó, a szállodahajó a Dunán, nő a veszély és a rakparton is egyre nehezebb közlekedni…

– Szerintem nem sok a hajó, ha megnézzük, mi van más országokban, azt látjuk, hogy a folyókon sokkal több hajó mozog egyszerre, mint nálunk a Dunán. Az pedig érthető, hogy minden Budapestre érkező turista számára ez az egyik legnagyobb látványosság. Akár nappal, vagy esti fényárban. A hajóvezetők  pedig felelősséggel végzik a munkájukat.

– Jól gondolom, hogy a folyókkal való kapcsolata nem új keletű?

– Aradi vagyok, a Maros partjáról származom, ott nőttem fel, és megmaradt bennem a vonzerő a víz iránt. Aztán egy nagy utazás következett, 17 évesen Arizonában kezdtem ismerkedni a vendéglátással. Ott ért a hír a szüleimtől, hogy megkaptuk a magyar állampolgárságot. Akkora öröm volt, hogy hazajöttem. A vendéglátóipari főiskolát már itt végeztem el. S aztán sorra jöttek az új feladatok és folytatódott a tanulás. Foglalkoztam a Villányi-Siklósi borút kidolgozásával. Innen származik a borok iránti szerelmem. Szerveztem művészeknek ausztrál és amerikai körutat. Később három vadászkastélynak voltam az üzemeltetője. 27 éve dolgozom a vendéglátásban, két éve a hajón, és úgy érzem, most találtam meg a helyem. Beszélek franciául, németül, olaszul, románul is. Fantasztikus a szakmám. Van úgy, hogy öt rendezvényt kell minden részletével számon tartani. Ez logisztikai kihívás. Meseszép és megunhatatlan a Dunáról Budapest.

Hajós Anna