Nagyszabású katonai bemutatót tartott a fővárosban augusztus 20-án a magyar légierő, mely szinte összes jelenlegi, vagy a közeljövőben érkező típusával átrepült a Duna fölött. A látványos eseményre több tízezer hazai és külföldi néző volt kíváncsi, mint ahogyan a hagyományos esti tűzijátékra is. Valószínűleg közben senkinek sem támadt hiányérzete, pedig az elmúlt években – sajnos – még egészen másról szólt államalapításunk ünnepe… 

Akár büszkék is lehetnénk rá, hogy egy magyar honfitársunk, Besenyei Péter műrepülő világbajnok fejéből pattant ki az ötlet a kétezres évek elején: a pilóták szakmai – s ezért kicsit belterjes – versengését sokkal több embernek is meg lehetne megmutatni. Ám ehhez előbb ki kellett találni egy teljesen új, és főleg a nézők számára látványos „versenypályát”, ahol a pilótáknak vízen felállított felfújható oszlopok között kellett manőverezniük, és közülük végül a leggyorsabb nyert.

Tehát akár hungarikum is lehetett volna Besenyei ötletéből, ám azt végül az egyik leggazdagabb osztrák, Dietrich Mateschitz karolta fel. 1984-ben ő dobta piacra azt az energiaitalt, amelynek kilencvenes évekbeli felfutása alapozta meg, hogy a száguldás megszállottjaként ismert vállalkozó rövidesen már két Forma–1-es csapattal is büszkélkedhessen. 

Az új versenyzési forma első helyszínéül 2003-ban Budapest belvárosát, pontosabban a Duna Lánchíd és Margit-híd közötti szakaszát választották. Ezzel önmagában nem is lett volna semmi baj, csak hogy a szervezők egyszerűen „rátelepültek” a magyar állami ünnepre, augusztus 20-ára, amikor egyébként is tele a Duna két partja az esti tűzijátékra érkezőkkel.

El tudja képzelni a kedves olvasó, hogy mindez lehetséges lett volna Párizsban a franciák nemzeti ünnepén, vagy Washingtonban a Függetlenség Napján? Már a kérdés feltevése is abszurd – de nem Magyarországon. A kormány és Budapest akkori vezető döntéshozói számára „természetes” volt, hogy egy osztrák magáncég üzleti érdekből reklámrendezvényt tarthasson egy ország fővárosának szívében, annak legnagyobb állami ünnepén. Az italgyártó pedig az ezt követő években, folyamatosan profitálhatott az újabb „száguldó cirkusz”reklámértékéből. 

Miközben a ravasz osztrák marketingszakemberek nem csak a hatalmas nézősereget „kapták” ingyen, hanem napokon át közlekedési dugókat okozva, több mint háromezer négyzetméter közterületet is. Utóbbit a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) biztosította számukra, jóllehet a fővárosi és az V. kerületi önkormányzat nem járult hozzá a Duna-parti sáv hasznosításának magáncélú továbbadásához, mert ebből jelentős káruk keletkezett. A külföldi szervező ugyanis rendszeresen reklámokkal rakta tele a versenynek otthont adó rakpartot, de ebből rajta kívül senki sem gazdagodott. 

Ráadásul a Duna-part a világörökség részének nyilvánított terület. A légiparádét lebonyolító cég ennek ellenére engedélyek nélkül helyezett el olyan helyekre is reklámot, ahova egyébként az UNESCO és a magyar állam közötti szerződés alapján nem lehetett volna. Az ingyenesen átengedett térségben például a Margit-hídon, napokon át egy ismert óramárkát hirdettek. Sokakat az is felháborított, hogy a VIP-vendégek számára a fővárosi közterületből egy egész sávot elkerített valaki, s azon furikázták ki-be az egyébként is nehezen járható városban az embereket. 

De akadtak ennél komolyabb aggályok is, bár ezekkel sokáig senki sem foglalkozott. Az illetékes hatóság például – ki tudja, miért –, szabadidős helyett közlekedési zajforrásnak minősítette a repülőversenyt, amivel egy lényegesen enyhébb határértéket tekintett irányadónak. Sokan felhívták a figyelmet arra is, vajon jó ötlet-e, hogy az augusztus 20-i tűzijátékokkal megpakolt Lánchíd alatt és fölött száguldanak a repülőgépek. 

Feltehetően a magántőke és a kiváló személyes kapcsolatok egyszerre segíthették az osztrákokat abban, hogy az illetékes hatóságok döntése nyomán, a magyar sportrepülők egyszer csak kiszorultak az augusztus 20-ai égi látványosságból, miután a döntéshozók nem járultak hozzá hagyományos légi bemutatójuk megtartásához. Az energiaital-gyártónak így már senkivel sem kellett osztoznia a média figyelmén, csupán a publikum maradt le a látványosságról.

Több mint másfél évtized elteltével, a budapesti lakosság észrevételeinek és érdekeinek figyelembevételével, Tarlós István arról tájékoztatta repülőverseny szervezőit, hogy a rendezvény körülményeinek elégtelensége miatt, a főváros nem tudja az engedélyeket kiadni az ez év júliusra tervezett eseményre. A főpolgármester alternatívaként javasolta a szervezőknek megvizsgálni a Dunakanyar vagy valamelyik nagyobb magyarországi tó környékét. Egyúttal elnézést kért a budapestiektől a repülőverseny okozta kellemetlenségek miatt és bejelentette, amíg ő a főpolgármester, nem lesz többé ilyen verseny a belvárosban. 

A szervezők ezután új helyszínt kerestek, s végül idén júliusban, Zamárdit választották. A Balaton környéki polgármesterek ugyan jelezték, hogy az ott lakók nehezen tolerálnak egy újabb hangos nagyrendezvényt, de végül a versenyt megtartották. Közben ugyanis kiderült, hogy a 2019-es szezon után nem folytatódik a repülős világbajnokság, tehát nem lesz több futam Magyarországon sem.

Földesi László

(A szerző felvételei)