Horvátország a magyarok egyik legkedvesebb célpontja, különösen nyáron, hiszen tengerpartjára szívesen utaznak honfitársaink. Érdemes felkeresni azonban a fiatal ország fővárosát, Zágrábot is, ahol lépten-nyomon magyar történelmi vonatkozású emlékekkel, épületekkel, szobrokkal találkozhatunk.

Zágráb 1991-től, az önálló Horvátország megalakulásától főváros. A ma 800 ezer lakosú városban száz évvel ezelőtt hetvenezren éltek. A történelmi múltat a felsőváros meghitt hangulata őrzi, míg az alsóvárosban széles sugárutakat, hatalmas tereket és szecessziós épületeket találunk. A felsőváros építése a középkorban kezdődött. Az 1090-es évek elején Szent László király alapította  meg a zágrábi püspökséget, s a Káptalandombon megkezdődött a Szent István katedrális építése. A romantikus-gótikus stílusú épületet 1217-ben szentelték fel, majd a öt évvel később a tatárok súlyosan megrongálták. A templom bővítése több lépésben egészen 1510-ig folytatódott, majd 1624-1645 között két hatalmas tűzvész is súlyos károkat okozott az épületben. Később már barokk stílusban készültek el az oltárok, a gyóntatófülkék. 1880-ban földrengés okozott károkat, majd a húsz évig tartó felújítás során nyerte el mai formáját. De a rekonstrukció sosem érhet véget, ottjártunkkor is folytak munkálatok. A székesegyház melletti területen azt is láthatjuk, milyen volt a katedrális régi, majd felújított tornya. A katedrálisban őrzik Szent László palástját. Itt nyugszik Erdődy Tamás, valamint 1919-es újratemetésük óta Frangepán Ferenc és Zrínyi Péter bán, a horvát nemzeti szabadság szimbólumai.

A figyelmes szemlélődő az egyik oldalhajóban különös feliratokat talál, a glagolita írást, melynek megalkotását egyes források Cirillhez kötnek (Szent Cirill és Metód neogótikus-bizánci oltára 1903 óta áll a katedrálisban). Metód halála után a szláv liturgikus nyelvet ugyan az akkori pápa betiltotta, de a horvát glagolita írásmód az egyházi életben egy későbbi pápa engedélye révén mégis fennmaradt, s 2005 óta már az egyetemes jelkészlet része, mint a rovásírás.

Zágrábban sok helyütt találkozunk a magyar-horvát közös múlt emlékével, valamint a horvát államiság jelképeivel, a piros-fehér sakktáblakockás címerrel, s természetesen a helyiék büszkék az ország labdarúgó-válogatottjának sikereire. Valószínűleg azt kevesen tudják, hogy Horvátország a nyakkendő (kravátli) hazája. A nyakbavalót a horvát katonák tették divattá a 17. században, a párizsiak tőlük vették át a divatcikket “a la Croate”, amelyből megszületett a francia cravate szó. Zágrábban fotóztuk ezt a hamisítatlan horvát kravátlit.

A nyakkendőbolt cégére

Az alsóváros fő és legnagyobb tere a Jelačić bán tér. Valamikor piac volt, ma a turisták kedvelt helye, sétálóterület és a téren több kávézó és szezonális piac is található. A bán szobrát 1866-ban állítottak, kardjával eredetileg Magyarország felé sújtott, de mára elfordították. A turisták kedvenc fotótémája, ahogy a tér is a város egyik legnyüzsgőbb helyszíne.

A bán már nem Magyarország felé néz

Nyitóképünkön a Szent Márk-templom, a bánok eskütételének helyszíne. A tetőcserepek Horvát-Szlavónország, illetve Zágráb város címerét mintázzák.

Mészáros Mariann

Fotó: Megyeri Attila