Az Isztriai-félsziget a Horvátországba utazó turisták paradicsoma, az ország egyik idegenforgalmi központja. Évente 4-5 millióan érkeznek ide, elsősorban a tengerpartra, de vonzó célpont Belső-Isztria hegyes-dombos vidéke is. Mi elsőként az Isztria fővárosának tartott Pulát kerestük fel Wildanger Tamás idegenvezetővel. Személye biztosíték volt arra, hogy nemcsak a turisták által kedvelt tengerparttal, hanem a városok történelmével is megismerkedhetünk. 

Wildanger Tamás az amfiteátrum történetét ismerteti

 

Ezen a vidéken már kétezer évvel ezelőtt is lakott települések voltak, illérek telepedtek le, majd a rómaiak vették birtokukba. A hajdan fényes pulai paloták, templomok, színházak ma látogatott építészeti emlékek, az amfiteátrumban nemzetközi filmfesztivált, augusztusban operaelőadásokat tartanak. Az alagsorban borászati kiállítás van.

Az amfiteátrum borászati kiállítása – régen itt gladiátorok jártak

Annak idején véres játékok színtere, a kor legnépszerűbb szórakoztató-központja volt. Augustus császár kezdte építtetni, majd Vespanius uralkodása alatt fejezték be, és maga a császár is járt itt. A 132×105 méteres amfiteátrum küzdőtere 70×40 méter, nézőterére 23 ezren fértek be.  A Római Birodalom egyik legnagyobb amfiteátruma volt, különlegességét fekvése adta: egyik oldalán háromszintes lelátóteret építettek, ez a tenger felé eső rész, míg a szemben lévő, domb felőli oldalon két szintet emeltek, legmagasabb része 30 méter. A gladiátorjátékok veszteseit – állatokat, embereket – egy süllyesztő révén azonnal a tengerbe dobták. A korabeli leírások szerint akkoriban sok cápa élt a part mentén, a játékok idején hosszú ideig vöröslött a tenger. A Római Birodalom bukása után sok követ elhordtak a különböző építkezésekhez az amfiteátrumból. Így történik ez mindig, a jelenkor embere gyorsan feledni próbálja a múltat s nem gondol a jövőre. A régmúlt korokból azért fennmaradt a mondás: Pulában élni a gazdagnak gyönyör.

A Fórum, az Augustus templom és kortárs fotókiállítás – a múlt a jelennel együtt él Pulában

Pulában persze nem mindig volt gyönyör az élet, a várost több alkalommal feldúlták, birtokba vették bizánciak, frankok, majd velencei kézbe került, tőlük a genovaiak vették el. Feljegyzések szerint a korábban népes  városban 1630-ban háromszázan éltek. Ma 80 ezren lakják, s túristaszezonban szinte lépni sem lehet a néhol szűk utcácskákbam.

Természetesen minden korszak itthagyta építészeti nyomát, így a turista akkor sem unatkozna, ha nem sütne a nap – amire ritkán van példa, mert a város klímája rendkívül kedvező. Pula történelme a 20. században sem volt békésebb, elvesztette korábbi hadikikötő státuszát, de kiépült a turizmus, az egykori Jugoszlávia kedvelt üdülőhelyévé vált, ahová Európa minden részéből, így hazánkból is sokan érkeztek. 

A következő részben Rovinjról írunk.

Kép és szöveg

Mészáros Mariann