A magyarok kedvenc tengerparti nyaralóhelye Horvátország. Közelsége és a 800 éves közös történelmi múlt öröksége sokakat ösztönöz arra, hogy itt töltsék szabadságukat. Honfitársaink többnyire családosan és autóval indulnak el, mi Wildanger Tamás idegenvezetővel keltünk útra, hogy minél többet megtudjunk Isztria megyéről, a Kvarner-öbölről, Horvátországról és persze arról, mitől is népszerű a magyarok körében az ország.

Wildanger Tamás minden általa vezetett útján – lehet az Németország, a Benelux-államok, Olaszország, vagy éppen Horvátország – történelemórát is tart, mert hite szerint akkor ismerjük és értjük meg az ott lakók jelenét, ha tudunk a múltjukról, kötődéseikről, hagyományaikról. Horvát utazásunk során sokszor kerültek szóba a magyar történelem főbb, sokszor sorsfordító eseményei, nem véletlenül, hiszen a 925-ben alapított Horvát Királyság 1091-1908 között perszonálunióban volt a Magyar Királysággal.

Isztriára Rijekán keresztül át vitt utunk – a város neve olaszul Fiume, innen hajdani magyar neve is. Az egykor soknemzetiségű város Horvátország legnagyobb kikötője, tengerparti kapuja. A város nem látványos turisztikai célpont, a hajóépítés ipari központja. Kiváló fekvésének és hajógyárainak köszönhetően kiemelt szerepe volt az Osztrák-Magyar Monarchiában, itt készültek a flotta hajói. A város már az időszámítás előtt lakott település volt, először a kelták népesítették be, akiktől a rómaiak foglalták el, majd jöttek a  frankok, a szlávok. Évszázadokon át sokszor került új kézbe, lerombolták, majd újraépítették. Virágkora a gőzhajózás kezdetével indult, egyre fontosabb szerepet töltött be a hajózásban. Akit vonzanak az óriás tengerjáró hajók, töltsön  néhány órát a kikötőben, mi is így tettünk.

Rijeka kikötőjében az óriás tengerjárók mellett ilyen jachtokkal is találkozunk

Rjekából Opatija felé haladtunk tovább, s itt is meg kell állnunk néhány szóra. Opatija (vagy ahogy sokan ma is nevezik, Abbázia, mindkét elnevezés apátságot jelent, előbbi horvátul, utóbbi olaszul) az 1400-as évektől ismert település. Csendes kis falu volt a Kvarner-öböl partján, ahol bencés szerzetesek alapítottak kolostort. Az 1848-49-ben építette egy gazdag kereskedő, Scarpa az első villát, családja számára. Addigra elért ide a vasút és a mindössze nyolc kilométerre fekvő Fiuméből is könnyen megközelíthetővé vált. A város hírnevét elsősorban az alapozta meg, hogy V. Ferdinánd a feleségével csendes helyet keresett az Adria partján, ahol pihenhetnek. Scarpa önzetlenül felajánlotta villáját a királyi párnak, akik remekül érezték magukat. A koronás fők nyaralásáról persze írtak a bécsi lapok is, a hír szárnyra kelt,  s Abbázia azon nyomban felkapott hely lett. A Monarchia idején gyógyhellyé nyilvánították, szanatóriumok sora épült a pazar villák mellé. Ide járt Európa minden híressége, királyok pihenő-gyógyuló helyévé vált. A gyors növekedésre jó példa a Hotel Kvarner Opatija építése, amely 1884-ben mindössze tíz hónapot vett igénybe. Természetesen ma az egyik legelegánsabb szálloda. Az 1900-as évekre népszerűségben csak Karlsbad (Karlovy Vary) előzte meg. A babérligetek, leanderek és pálmafák övezte utcák, épületek máig őrzik a monarchia hangulatát. A város az idegenforgalomból él, persze ma sem a kispénzű turisták fő célpontja. A Scarpa-család emléke ma is él, a híres épületük ma a Horvát Turisztikai Múzeumhoz tartozik, belépődíj ellenében látogatható.

A Krk sziget azon része, ahol nincs lakott település

S ha már a Kvarner-öbölnél járunk, nem hagyhatjuk ki a Krk szigetet. A kisebb-nagyobb szigetek, sziklatornyok és szirtek száma 1244, ebből mindössze 47 lakott. A legnagyobb sziget a Cres. a második a Krk.  A legtöbben, húszezren, a Krk szigeten laknak, és közülük egyre többen élnek a hagyományos üzletágak – földművelés, szőlészet, gyümölcstermesztés – mellett az idegenforgalomból. Érthető módon, hiszen a szigeten a napsütéses órák száma meghaladja az évi 2500-at, a 200 kilométeres tengerpart, az apró települések (számuk 68), a számos öböl és  domb, sziklaszirt kiváló kikapcsolódási környezetet ígér. A szigetre közúton az öböl felől hídon juthatunk át. Egyébként repülőtere is van. A növekvő idegenforgalom indokolta a híd megépítését is, amely két év alatt készült el és 1980-ban adták át. A vasbeton ívhíd két pillérből áll, középső lába az aprócska Szent Márk-szigeten áll. A támaszok távolsága 390 és 244 méter. A boltívek alkalmazásával a víz alatt fekvő ívek távolsága eléri a 416 métert. Ezzel a távval sokáig világrekorder volt a horvát ívhíd, mígnem egy kínai híd, amelynek távolsága elérte a 470 métert, megelőzte. A Szent Márk-szigettől a Bora-csatornán át ível a híd, amely nevét a térségre jellemző szélről, a boráról kapta. Idegenvezetőnk helybéliektől tudja, hogy 2013-ban olyan erővel, óránként 237 kilométeres sebességgel csapott le a bora, hogy a hidat órákra le kellett zárni. A hídon való átjutásért természetesen fizetni kell, éppúgy, mint az autópálya-szakaszokért.

Az ívhíd, amely sokáig rekorder volt

A turistáknak érdemes előre tájékozódniuk, hol, mennyi a tarifa, és miként célszerű fizetniük. 2013 óta uniós állam Horvátország is, ám nemzeti valutájukat még nem váltották euróra. A kuna árfolyama a nyári szezonban érthetően emelkedik, ahogy a horvát árak is. Nemcsak az élelmiszereké, vagy a múzeumi belépőké, hanem az autópályáké és szinte minden szolgáltatásé, legalább tíz százalékkal. Az autópálya-kapuknál érdemes bankkártyával fizetni, így nem kell bajlódni az összegek kiszámolásával, de még praktikusabb megoldás az itthon interneten megvásárolható, előre feltöltött horvát autópálya-készülék, az ENC, amely megkönnyíti és gyorsítja a kapukon való átjutást.

S hogy miért szeretünk Horvátországban nyaralni? A tenger varázsa, a szétszabdalt, tagolatlan tengerpart, a vakító napfény, a mediterrán növényzet, a régmúlt korokból ránk örökített épületek miatt. S a kulináris élvezetek miatt is, hiszen a helyi konyha mindenütt kínál olyan étkeket, amelyeket meg kell kóstolni, ilyen az opatijska kalenija torta, a krki hercegnő torta, vagy a kvarneri scampi,

S ha egy hangulatos kisvendéglőben kipihentük az út fáradalmait, továbbindulhatunk.

Következő állomásunk Isztria, cikkünk folytatásában a kétezer éves múlttal rendelkező félszigetre utazunk.

Kép és szöveg:

Mészáros Mariann