A 24 kulturális intézetünk szerte a világban közvetítő szerepet tölt be az adott ország és hazánk között. Hogy csak néhányat soroljunk: Berlin, Róma, Belgrád és Bécs ilyen intézete egyaránt segít mind a tudomány, mind a kultúra világában hidat építeni az adott két nép között.

Bécsben már 1924-ben, egy gyönyörű barokk épületben, az egykori Testőrpalotában kapott helyet az intézmény, kisebb-nagyobb megszakításokkal végezte feladatát. Egészen 1961-ig, amikor az akkori magyar állam eladta a házat. 1963-ban került a Collegium a jelenlegi helyére (Wien Hollandstrasse 4), majd az épületet 1998-99 között felújították. Napjainkban a magyar konstruktivista építészetet idézi, közel a Duna csatornához.
A magyar nagykövetséghez tartozó kulturális intézet igazgatója Bárány Anzelm. Őt kérdeztük Hajnal Gabriella gyönyörű gobelinje előtt az életéről, majd arról, mit tudnak tenni azért, hogy a magyar kultúrát és Magyarországot népszerűsítsék Ausztriában, illetve az itt tanulók és munkát vállalók számára is biztosítsák a hazához kapcsolódást mind érzelmi, mind kulturális szinten:

– Német szakon végeztem az ELTÉ-n, a második szakom a nemzetközi kapcsolatok tudománya volt. Nyelvtanárként, fordítóként, majd a tévében dolgoztam azután. Kilenc évet töltöttem diplomataként a bécsi nagykövetségen. Most 2018 augusztusa óta vagyok itt, a Collegium Hungaricum vezetőjeként. És nagyon szeretem ezt a munkát. Feladatunk, hogy a magyar kulturális diplomáciai törekvésekkel összhangban, a világ új kihívásaival lépést tartva, de a magyar hagyományokra építve, bemutassuk és közvetítsük a mai Magyarország sikereit.

– Mi minden fér ebbe?
– A hazai minőségi kulturális termékek ismertetése, a magyar felsőoktatás népszerűsítése, a helyi magyar közösségekkel kapcsolattartás, akár nyelvtanítás révén is. Rendezünk kiállításokat, ahogy most is megtekinthető, várhatóan április végéig Barcsay Jenő és kortársai, követői művei. A következő tárlat a Déri Múzeum anyagából készül. Május végén lesz a nagykövetségen egy konferencia a keresztényüldözésről, amelyhez kapcsolódik az ősz folyamán egy vándorkiállítást, amely volt már a Vatikánban és New Yorkban.

– Általában kiket csábítanak be ezek a tárlatok, előadások, filmvetítések?
– Célunk elsősorban az osztrák közönség megnyerése, az osztrák kulturális közélet hangadóinak, befolyásolóinak, a Magyarország iránt érdeklődők figyelmének felkeltése. Az itt élő magyarság két részre bontható, egyrészt a régóta itt élők, a politikai emigráció során kijöttek, az ötvenhatosok, valamint a 89-ig kiérkezettek.; a másik részük a szabad munkavállalás során kijött és itt dolgozó honfitársaink, akiknek a többsége fiatal. Mindegyikük igényeinek a kielégítése nemzetpolitikai feladat. Emiatt a kulturális kínálat is széles. Sok olyan programunk van, amely korábban nem, vagy kevésbé volt jelen az intézmény életében. Például a jazzkoncertek, a világzene, a slam poetry. Nagyon népszerűek a filmklubjaink. Magyar filmeket játszunk le, havonta kettőt, egy játékfilmet és egy történelmi témájut; angol, vagy német alcímekkel. Ezeket az alkalmakat látogatják osztrákok is. Elismert a magyar filmművészet az osztrák filmes körökben. Mészáros Márta életmű-díjat is nyert az egyik fesztiváljukon. Sok ösztöndíjas kutatónak biztosítunk szállást. A közösségi média a leghatékonyabb „közönségszervezőnk”, amelyet magyar és német nyelven működtetünk. Kapunk program kiajánlásokat is a központból, amiből válogathatunk. Jövő évben lesz Beethovenszületésének 250. évfordulója, ahol a magyar szálakat fogjuk bemutatni. Tartunk színházi előadásokat is. Legközelebb Örkény életművéből mutatunk be egy előadást, halálának negyvenedik évfordulójára emlékezve. Várhatóan felelevenítjük az osztrák-magyar írók focimeccsét is, irodalmi esttel egybekötve.

– Milyen kiemelkedő éves események várhatók?
– Folytatódik a filmklub, havonta egy játékfilm és a másik nem okvetlenül dokumentum, hanem történelmi témát feldolgozó alkotás. Lesznek klasszikus zenei programok, fiatal művészeknek segítünk fellépési lehetőséget nyújtani. Ugyancsak folytatjuk a jazzkoncerteket, jön Boogie, tartunk Cseh Tamás emlékkoncertet szeptember elején. Kiállítást tervezünk a roma-program keretében Szentandrási István műveiből, koncerttel egybekötve. Kétéves megemlékezés sorozat készül a rendszerváltoztatás 30. évfordulójára, részben a visegrádi országokkal együtt, részben osztrák partnerekkel. Politológusok és elemzők vonják majd meg a rendszerváltozás mérlegét, illetve egy jazz koncerten a négy visegrádi ország zenészei lépnek fel, valamint a négy ország nemzeti operáit idézi meg egy pódiumbeszélgetés és koncert. Ezek az alkalmak segítenek egymás kultúrájának a jobb megismerésében is. Szoros a kapcsolatunk az osztrák tévével, dolgozunk azon, hogy osztrák zenei témákkal foglalkozó újságírókat utaztassunk Magyarországra, zenei eseményekre. A közösségi médiában mintegy 5000 követőnk, a kapcsolati listánkon 1700 fő van. Amikor csak lehet, moderátor szerepre osztrák kollégát kérünk fel, így is segítve, hogy eseményeink minél szélesebb körbe eljussanak.

– A ház programjában szerepel gyerekműsor, Kinderecke, ahol például magyar nyelven hangzik el a mese. Kiket várnak erre?
– Másodgenerációs magyar gyerekeket, és az itt élő, dolgozó, tanuló családok kicsinyeit. Nyelvoktatással is foglakozunk, a másod-, és harmadgenerációs magyar családok igénylik ezt, és mindazok, akik kinn dolgoznak, gyermekeik osztrák iskolába járnak, és mérlegelik a visszaköltözést. A tervek szerint nyílik egy kétnyelvű iskola, ahol magyar oktatás is lesz.

– Van arra lehetőség, hogy az itt élők az önök segítségével, egymással is kapcsolatot tarthassanak fenn?
– Hogyne. Van könyvtárunk, amely egyúttal találkozóhely is. A rendezvényeink után sokszor tartunk kis fogadást, borral és pogácsával, és utána egy-két órát együtt maradnak és beszélgetnek a vendégeink.

Hajós Anna